Szószékmorzsák [antikvár]

Bevezetés Rossz prédikáció az, amely nem tanít és nem indít... Kétszeresen érvényes ez az igazság a diákexhortációkra, amelyeknek szintén meg kell tartaniok az igehirdetés evangéliumi formáját. Az egyik exhortációt jellemezheti a remek okfejtés, a szárnyaló elmefuttatás, a másikat a praktikus beállítás, a sok gyakorlati alkalmazás. Mindegy, csak ne hirdessen evilági bölcseséget". A diákexhortátornak, mint igehirdetőnek, a szép előadás mesterének is kell lennie. Úri hang, előkelő kifejezésmód, választékos stílus az eszközök, de a fő mindig az Isten igéjének igazára támaszkodó, ihletetten felséges gondolatközlés. De ez ne legyen távol a diákvilágtól. Sőt onnét kapja támaszpontjait. Ilyen támaszpontokat akar e könyvecske adni a diák-exhortátorok kezébe. Morzsák, amelyeket szétszórhatunk beszédeinkben, mint mazsolát a kalácsban. Furcsának véltem mindig, ha népszónokok számára összeállított példatárakból vesszük a példákat a diáknép számára. Gyakran távol állnak ezek a sajátos diákvilágtól. Beszéljünk diákoknak - diákul! A diák egész héten át az iskolában a hittan kivételével profán dolgokról hall. Mily kellemesen lepi meg, ha hittanárja éppen ezekről a profán területekről röpíti át őt a természetfeletti, krisztusi világba. Mindig kapcsolatban érzi magát a diák a tárggyal és a tárgy révén a közölt és alkalmazott krisztusi, katolikus igazsággal.