Utazzunk együtt! [antikvár]

Utazzunk együtt Talán te is hallottad, énekelted már a népszerű spirituálét az "üdvösség vonatáról". Biztosan Te is szeretsz utazni, felfedezni a világot. De nem mindegy, merre indulunk. Lehet, hogy kényelmes a vonat, olcsó a jegy, van hely is, de az igazi kérdés: mi az úticél, hová érkezem? Egész életünkre nézve is egyszer végre fel kell tennünk ezt a kérdést: Hová, merre, kivel, kihez tart az életem?! Nem tudom, hogy Te most merre tartasz. Elindultál-e már valamerre, talán már át is akarsz szállni valamilyen más irányba? Vagy talán még a vágányok közt csellengve, a menetrendet böngészve keresed: melyik az igazi, melyik a Te vonatod? Én nem titkolom, hogy azért írom Neked ezeket a sorokat, mert szeretném, ha útitársunk lennél az "üdvösség vonatán". Nem azért hívlak, mert olyan sok még az üres hely, hogy így nem gazdaságos elindítani a vonatot. Hanem ezért, mert a Te helyed üres, egy hely személy szerint Rád vár! Erre a vonatra ugyanis már elővételben helyet biztosítottak Neked Szüleid, Keresztszüleid, amikor megkereszteltek. Lehet, hogy vannak, akik szinte fel akarnak tuszkolni Téged erre a vonatra, s Te alig várod, hogy a túloldalon, a kocsi másik felén leszállhass... Mások talán le akarnak rángatni a vonatlépcsőről mondván, hogy igazán kereshetnél valami modernebb közlekedési eszközt, mint ez a csaknem kétezer éves szerelvény... De ebben a kérdésben senki sem dönthet Helyetted!