Vasárnapi üzenetek "C" év [antikvár]

Emberségünk belső késztetése önmagunk kifejezése, hogy megosszuk másokkal értelmes lelkünket, életünket. Az a szellemi felfedező út, melyben folyamatosan benne élünk, szavak formájában árad belőlünk. Minden ember úgy viselkedik, mint egy rádió adó-torony. Önmagából kiárad, kommunikál, testmozgással, mimikával, szavakkal reagál a létre, a világra. Nem tudunk jelzés, közlés, információ nélkül élni. Még a csönd is „beszédes", még a buta, hiábavalóság is üzen. A korunk információs, hang- és szó-áradatában fuldokló ember, minden szó-bőség ellenére SZÓRA vágyik, arra a tanításra, eligazításra, amely nem a pillanatra, hanem az örökkévalóságra, életének értelmezésére vonatkozik. A létezés nem süket csend. A világ, s benne az ember, beszédes valóság. Az Isten is az. Minden rejtettsége ellenére az. A világ, a kinyilatkoztatás Istenről beszél. Keresztény hitünk legfontosabb igazsága, hogy a szentháromságos Isten Második Személye emberré lett. Az „Ige testté", emberré, láthatóvá, hallhatóvá, felfoghatóvá lett. Jézus Krisztus élete és tanítása a „végső szó", az üdvösség végső tanítása. Az élet legfontosabb információja, mely értelmet ad a létnek, biztos jövőt az élet értelmét kereső embernek. Az Anyaszentegyháznak egyetlen feladata, hogy a „testté lett Igét", az Isten „Hangját", Jézus Krisztust a világ minden kis zugába elvigye, minden ember szívébe, lelkébe eljuttassa. A szó, hatalom - vagy öl, vagy éltet. Az Úr Jézus az örök élet igéit hozta el nekünk. Szavával nem rombol, hanem fölemel, éltet. Tanítását Anyaszentegyházára bízta, hogy hirdesse az Igét. Az Egyház igehirdetőinek, papjainak napi feladata az Igét hirdetni, a megszentelt isteni szóval és szentségeivel a világ sebeit gyógyítani.