Te Deum laudamus! [antikvár]

Az aratási, termésbetakarítási hálaadó-ájtatosságnak Hornban 1933-ban olyan újszerű módját kezdeményeztük, amelyet eddig mindazok helyeseltek, akik azt megismerték. Ünneplési módunkat különösen két újítás tette rokonszenvessé. Egyik az, hogy mi az Isten jóságát, adományait, a búzaszentelési körmenethez s más egyházi nyilvános ájtatossághoz hasonlóan, egyházhatósági engedéllyel tartott, pap által vezetett, harangszóval kísért körmenet keretében, egyházi énekeket zengedezve köszöntük meg. A másik pedig az, hogy az Isten által adott és megőrzött új termésből nemcsak mint jelképet vittünk egy keveset a templomba megáldásra, hanem igyekeztünk mennél többet összegyűjteni annak zsengéiből, hogy ezeket Istennek s az Ő nevében a szűkölködőknek felajánlva, részint elismerjük felettük Isten tulajdonjogát, részint kifejezésre juttassuk azon meggyőződésünket, hogy a sáfárkodásunkra bízott javakat szűkölködő embertestvéreinkkel is meg kell osztani. Bizonyára ezen két újítás helyeslésének tudható be, hogy a mienkhez hasonlóan, mindjárt 1933-ban elsőnek az ősi egri főegyházmegye székvárosában, Egerben tartottak hálaadó-ájtatosságot dr. Vizy Miklós prépost-kanonok, érseki irodaigazgató által vezetett Jézus Szíve Szövetség rendezésében igen szép erkölcsi és anyagi eredménnyel.