Tűz, Élő Forrás, Szeretet [antikvár]

BEVEZETES A Jézus mennybemenetele utáni tizedik nap nagy meglepetést hozott az apostolok és a velük együtt imádkozó százhúsz tanítvány számára. (Apcsel 1,15;2,2) Jóllehet a Szentlélek mindig élt az Egyház tudatában, mégis mindig meglepetésként hat az ő jövetele. Nemcsak azért, mert váratlanul jön: „ott fúj ahol akar" (Jn 3,7), és így nem lehet pontosan kiszámítani mikor, és hogyan jön azt sem, hogy jövetelének mi lesz a következménye Hanem azért is, mert jövetelekor az ember átéli Isten meglepő szeretetét. A teremtmény számára mindig meglepetésként hat a Teremtő szeretetének megnyilvánulása, mert érzi méltat-lanságát. Jézus világosan elmondta, miért olyan fontos a Szentlélek befogadása: mert a Szentlélek „elvezet a teljes igazságra" (Jn 16,13), tanúságot tesz Jézusról (Jn 15,26), „megdicsőíti Jézust" (Jn 16,14), általa árad ki Isten szeretete a szívünkbe. (Vö. Róm 5,5) Ő a legnagyobb ajándék! De hogyan lehet elnyerni? Mit kell tennie érte az embernek? Jézus azt mondta: „várakozzatok az Atya ígéretére" (Apcsel 1,4). Ebben a várakozásban benne van az Istennek odaszentelt élet és idő. Az apostolok elmehettek volna halászni és rövid esti imával befejezhették volna a napot. Vagy elmehettek volna kereskedni, hogy „alaptőkét" gyűjtsenek az evangélizáció világmérető kiterjesztéséhez. De nem ezt tették. Életük nem lett volna akkor odaszentelt az Úrnak. Nem tettek volna eleget a jézusi parancsnak: „várakozzatok". Nem lettek volna nyitottak Isten váratlan közeledésére.