Bécs [antikvár]

Gyanítható, hogy alig akad olyan világjáró honfitársunk, aki legalább egyszer ne fordult volna meg Bécsben. Annak idején, mikor harmincegynéhány éve a kék útlevéllel ismét kinyílt előttünk Nyugat-Európa csillogó-villogó világa, sokan járták végig a Mariahilferstrasse hazai viszonyokhoz képest elképesztő választékú áruházait, és bámulták meg a Kartnerstrasse luxusüzleteinek kirakatait. Minden bizonnyal jócskán akadtak olyanok is, akiket a Burg impozáns termei, a Schönbrunni kastély pompás kertje, vagy a múzeumok gazdagsága nyűgözött le. A második hullám már csak a város széléig vitte a bevásárlóturistákat: a Shopping City Süd bevásárlóközpontjában minden kapható volt, ami oly kedves lehetett a szegény sógoroknak. Bécs vendéglátásával csak kevés honfitársunk ismerkedett meg közelebbről. A kevéske valuta értékes vagy éppenséggel silány áruvá változott, a gondosan beosztott schillingekből nem jutott az asszonynak egy Melange-re valamelyik híres bécsi kávéházban, a gyerek sem kaphatott valamelyik cukrászdában Sacher tortát vagy Apfelstrudelt, és az apa sem sörözhette el valamelyik kellemes bejzliben két nylon harisnya árát. Ma már minden másképp van. A császárvárost felkereső magyar turisták inkább a múzeumok érdekes kiállításait, a város nevezetességeit keresik fel, és szívesen ismerkednek meg Bécs vendéglátásával is. Kávéházak, cukrászdák, borozók és nem utolsósorban sörözők, kisvendéglők sokasága kínálja a klasszikus bécsi specialitásokat éppúgy, mint a kontinentális vagy éppenséggel tengerentúli nemzeti konyhák különlegességeit. Reméljük, rendhagyó útikalauzunk segíteni fog Önöknek abban, hogy bécsi utazásuk még teljesebb legyen.