A miskolci vendégfogadók és a vendéglátás története (1745-1945) [antikvár]

A kerek évfordulók többnyire megindítják, számvetésre késztetik az embert. Az ihletett percekben egyaránt töprengünk a múlt és az eljövendő eseményein és a jövővel kapcsolatos terveinket könnyebben tudjuk megfogalmazni, hajói ismerjük múltunkat. Szándékunk szerint ehhez kívánunk segítséget nyújtani a vendéglátó szakmában dolgozóknak és azoknak az érdeklődőknek, akik szívesen keresik fel a különböző üzleteket, valamint azoknak, akik eddig is szívesen forgatták a Hermán Ottó Múzeum „Borsodi kismonográfiák" című sorozatában megjelent könyveket. A vendéglátás - mint összetett társadalmi jelenség - a történeti fejlődés eredménye, a társadalmi munkamegosztás következménye, amely egy mái t viszonylagosan fejlett árutermelést feltételez. Így egy-egy ország adott történeti korának egyik értékmérőjeként is felfogható. Kezdetben elsősorban gazdasági-biológiai tartalma domborodik ki, de megjelenésétől kezdve földrajzi-nemzeti sajátosságokkal motiváltan. Mindig is kapcsolódott a belső és külső kereskedelemhez, hiszen e körből kerültek ki az első „törzsvendégei" Talán innen elindulva mutatható ki az az erőteljes szellemi-kulturális hatás, amelynek később hordozója, szállásadója lett a vendéglátás. Különösen érvényes ez a megállapítás a most kézbe vett könyvben vizsgált századokra és túlzás nélkül állíthatjuk, hogy helyenként a politika csinálásában is szerepel vállalt a szakma. A jelentős minőségi fejlődés eredménye, hogy funkciója bővült, beépült a modem társadalomba és annak nemcsak mint a gazdaság egyik sajátos szférája vált részévé. Napjainkban valamilyen megmagyarázhatatlan erő hajtja a szakácskönyvek szerzőit és vásárlóit egyaránt. Szinte minden megírt könyv napok alatt vevőre talál, bizonyítva ezzel, hogy a helyes, korszerű étkezés napjainkban milyen jelentős, de bizonyítva azt is, hogy étkezési szokásaink erősen konvencionálisak, szeretjük felidézni elődeink gyakorlatát. A magyar fogyasztó az étkezést nemcsak most, hanem kezdettől fogva fontosnak ítélte meg. Bizonyítja ezt az az igen régen keletkezett szólás is, miszerint „Ne az edényt, hanem a tartalmát nézd!". De vajon igaz-e ez a megállapítás a vendéglátásban is? Ebben a kérdésben bizonyára megoszlanak a vélemények, ütköznek a hazai és vendéglői ízek. A miskolci vendégfogadókról, éttermekről készült munka olyan történeti jellegű mű, amely végigvezeti az olvasót Miskolc város vendégfogadóinak során, felvillantva a vendéglátás egy-egy fénykorát. Hézagpótlónak is tekinthető ez a könyv, amit a tisztelt olvasó a kezében tart.