Bővebb ismertető
Ablonczy László: A nemzeti varázskörében című, Arcképek, tanulmányok, jegyzetek alcímű kötete a Nemzeti Színház 20. századi történetének sorsfordító eseményeiről, ellentmondásos személyiségeiről, igazgatóiról, rendezőiről, szerzőiről és színészeiről ad alapos, színes, értő, s ha szükséges, kritikus bemutatót. A könyvben portrék, visszaemlékező írások találhatók mások mellett Németh Antalról, Tamási Áronról, Jávor Pálról, Soós Imréről, Mensáros Lászlóról, Ruttkai Éváról, Sinkovits Imréről, Major Tamásról, Bubik Istvánról, Kubik Annáról. A szerző művelődéstörténeti párbeszédben eleveníti fel életének eseményeit, külön szólva színházigazgatói pályájának nehézségeiről és szépségeiről.
(Bodroghalász, 1945. október 14. –)
József Attila-díjas újságíró, kritikus, színigazgató
Ablonczy László mintegy félszáz esztendő töltött a magyar színi életben. Volt a Film Színház Muzsika munkatársa (1978–1989); cikkei és botrányt lobbantó tanulmányai (Alföld, 1974, 1986) mellett a Tiszatáj is gyakran közölte írásait. Az általa 1977-ben szerkesztett Latinovits-füzet (Illyés Gyula, Sütő András, Huszárik Zoltán és mások írásaival) tíz évig raktárban várta feltámadását. A Hitel alapítója (1982). Szerkesztette Sütő András életműsorozatát és Jékely Zoltán drámakötetét. 1990 februárjától Strasbourgban élt, a Magyar Fórumot tudósította. 1991 áprilisában a Nemzeti Színház igazgatójává nevezték ki, megbízatását 1994-ben megújítva 1999-ig vezette a társulatot. Majd 1999-től 2005-ig Párizsban élt és írt. A mai napig Tamási Áron munkássága mellett a magyar színházi élet történetét és a belügyi levéltár erősen hiányos színi anyagait kutatja.
Videó:
A Nemzeti varázskörében - Portréfilm Ablonczy Lászlóról (előzetes)