Az északi vasúti híd átépítése 2007-2009 [antikvár]

Tisztelt Olvasó! Ez a könyv kézbe véve, bizonyára a nem szakemberek számára is előcsalja nagyapáink, szüleink és jómagunk történelmi életútjának egy-egy pillanatát. Ritkán adatik meg, hogy egy híd, azaz az Északi vasúti Duna-híd, ami természetesen három hídgenerációt átívelő műtárgy, oly részletesen képezi le elődeink és a mai nemzedék erőfeszítéseit a Duna két partjának vaspályával történő összekapcsolása érdekében. Míg elődeinknek elsősorban Buda és Pest szénellátásában, és ne feledjük, a budapesti ipari üzemek munkaerő-ellátásában volt oly fontos ez a vasúti átkelőhely, ugyanakkor ma a modern elővárosi összeköttetést biztosítja, akár 100 km/h sebességgel is az agglomerációban élők számára. Egyedülálló - még ha nem túl pozitív is - hogy egy ideiglenes műtárgy 50 éven keresztül szolgálja a vasút érdekeit. Ez a magyar mérnökök és szakmunkások felkészültségét és erőfeszítéseiket dicséri. Mint a Magyar Acélszerkezeti Szövetség elnöke büszke vagyok arra, hogy az elkészült (-675 m hosszú, ~4400 t súlyú) acél hídszerkezet megvalósításában a mai mérnökeink és szakmunkásaink legalább olyan színvonalú munkát végeztek, mint elődeik a maguk korában. Gondoljunk csak a többtámaszú folytatólagos tartószerkezet dilatációs problémáinak, a hidraulikus féksaruk méretezésének mérnöki megoldásaira és nem utolsósorban a példátlanul rövid, 3 hónapos vágányzár alatti kivitelezés óramű pontosságú betartására. Nyugodtan mondhatjuk erre, hogy „Szép volt fiúk"! Nem véletlen, hogy a MAGÉSZ által évenként kiadásra kerülő „Acélszerkezeti Nívódíj"-at 2009-ben a híd tervezője (MSc Kft.) és kivitelezője, az Északi Híd 2005 Konzorcium (Hídépítő Zrt. - KOZGEP Zrt.) kapta. Végezetül hadd mondjak köszönetet, nem csak a Híd megalkotóinak, hanem ennek a munkának emléket állító könyv szerzőinek és munkatársaiknak e mű megjelenésében vállalt szerepükért. Budapest, 2011. augusztus