Bogrács ételek [antikvár]

A bogrács már a vándorló magyar törzsek málhájának is része volt. Honfoglaló őseink hatalmas cserépbográcsok körül élték társadalmi, családi életüket. Sok pásztortörténetet, betyárlegendát őriznek öreg rézbográcsok. A bogrács körül mindig ott van a mesék világa. A bogrács formája az idők során nem változott; az országrészeként más-más vonalú üstök - körte, félgömb, tál alakú - jellemzője az áthajló fül, amivel a tűz fölé akasztották. Ma már zománcozott vaslemezből készül. Lakodalmak ínycsiklandó étkei főnek benne, de kirándulásokon, táborozáskor vagy a hétvégi ház kertjében ízletes gulyásokat, egytálételeket készíthetünk bográcsban. A bográcsban főzés sajátos zamattal, "magyaros ízzel" gazdagítja megszokott ételeinket, mert az alapanyagok nagy felületen érintkeznek a hővel, s így jobban megpirulnak-főnek, kellemes, füstölt ízeket kölcsönözve legegyszerűbb, hagyományos ételeinknek is. A bogrács alá gyújtott tűz hevességét mindig az ételek készítéséhez kell igazítanunk: a hőt a rárakott fa mennyiségével, a bogrács és a tűz közötti távolság változtatásával, a bogrács mozgatásával vagy a parázsra szórt hamuval szabályozhatjuk. A bográcsos étkezés, főzés, a tábortűz romantikáját, a szabad tűz varázsát a messze terjedő finom illatok élményét adja. A bogrács mint eszköz magyar specialitás; a legváltozatosabb ételek tartozéka. Aki bográcsban főz, bográcspartit rendez, ínyenceknek való szertartásos gyönyörűségeket ad - megismételhetetlen ízekkel.