Spanyol társalgás [antikvár]

A nyelv jellegzetességei A spanyol nyelv a nap, a meleg, a tánc és a színek nyelve. Szépségét megcsodálhattuk már az irodalomban és Luis Bunuel filmjeiben egyaránt. A feltételezések szerint minden meleg időjárást kedvelő magyar járt már olyan országban, ahol spanyolajkú lakosság él, és ha teheti, szívesen tér vissza temperamentumos, vendégszerető országukba. Sokan nem is gondolják, hogy körülbelül minden tizedik ember beszéli ezt a nyelvet szerte a világon. A spanyol több mint 400 millió ember anyanyelve, további 100 millió pedig olyan szinten beszéli ezt a nyelvet, amely lehetővé teszi számára, hogy megértesse magát a spanyol anyanyelvűekkel. Mindez Kolumbusz Kristóf és követői érdeme, akik bár embertelen módon, mégis hatékonyan terjesztették a spanyol nyelvet Amerikában és a Csendes-óceán körüli területeken. Spanyolországon kívül a spanyol a hivatalos nyelv Közép- és Dél-Amerika legtöbb országában, valamint Puerto Ricóban, a Dominikai Köztársaságban és Egyenlítői-Guineában. Ezenkívül használják még Andorrában, Belizében, a Fülöp-szigeteken és az Egyesült Államokban is. Spanyolországban a spanyolon kívül más nyelvek is hivatalos nyelvnek számítanak: Katalóniában, Valencia környékén és a Baleár-szigeteken a katalán nyelvet, Baszkföldön a baszk nyelvet, Galíciában pedig a galíciai (gallego) nyelvet is használják. A spanyol, akárcsak minden más újlatin nyelv, az antik latin nyelvből fejlődött ki. Nyelvtana egészen áttekinthető, kiejtése szabályos. Abban a környezetben, ahol spanyolul beszélnek, egyáltalán nem kell tartanunk attól, hogy nem értjük majd meg a nyelvet, mivel minden spanyolul beszélő nemzet használja a nemverbális kommunikációt; tehát ha valamelyik szót véletlenül nem értenénk, „kézzel-lábbal" biztosan megértetnénk magunkat.