Trója I-IV. [antikvár]

ELŐHANG Az alvás maga a halál Ezért kapaszkodott hát az uszadékfába, miközben a haragvó tenger a levegőbe emelte, hogy aztán a mélybe taszítsa, a hullámok közti, vihartól sötét szurdokokba. Villám lobbant, melyet fülsiketítő mennydörgés követett. Ujabb hullám rohant neki, megpörgetve az uszadékfát, majdnem kitépve a kezéből. Éles szálkák döftek vérző kezébe, ahogy összeszorította öklét. A sós vízpermet csípte bedagadt szemét. Korábban, még az éjszaka folyamán, amikor a tomboló szelek láthatatlan zátonynak hajszolták a gályát, szétforgácsolva törzsét, még négyen csimpaszkodtak a fedélzetnek ebbe a lehasadt darabjába. A vihar egymás után szívta el erejüket, hogy aztán letépje őket a deszkáról, kétségbeesett halálüvöltéseiket elsodorta a szél. Mostanra már csak a Gersom nevezetű férfi maradt — köszönhetően annak, hogy karját és vállát megerősítették a küp- Trója - Az Ezüst Íj Ura I. 13