Vágyaink [antikvár]

Amióta létezik az ember, foglalkoztatja a vágy témája. Hajtja a belső késztetés, hogy egyre többet akarjon birtokolni, soha ne elégedjen meg azzal, ami megadatott neki. A mohóság - úgy mondják az ókori görög bölcsek - károsítja az ember egészségét és az állatokhoz hasonlóvá teszi őt. Szétrombolja az emberi közösség alapját, valamint viszályt és háborút okoz. A világ minden bölcse foglalkozott a vággyal, és utat mutatott ahhoz, hogyan tud az ember megszabadulni tőle. A buddhizmus például a vágyat a szenvedés tulajdonképpeni forrásának tekinti, de említhetjük a görög és a római filozófiát, vagy az Ószövetség bölcseit, akik összekötik egymással a görög és a zsidó bölcsességet. Ám romboló elemei mellett a vágy hordoz magában valami olyan tulajdonságot, amely éltető és örömteli is. Ezt Friedrich Schorlemmer evangéUkus teológus újra meg újra hangsúlyozta „Vágy és boldogság" című könyvében: „A vágy az élet elemi, legexpresszívebb megnyilvánulása, amelyben sok rejlik boldogságigényünkből is - mint az élet túlcsorduló bősége iránti igényből -, nélkülözhetetlen életerő is lehet. Tehát nem arról van szó, hogy kiszakítsuk a vágyat az emberből, mert akkor végül motiváció nélkülivé válnánk. Sokkal inkább az a fontos, hogy a vágy romboló erejét ^ Schorlemmer 13. _V ^ _ rN J_