Az egyenlőség rövid története

"Piketty az egyenlőség fogalmát tágabban kezeli: nemcsak a jövedelem és a tulajdon, hanem a nemek és rasszok szempontjából is vizsgálja. Azzal, hogy az egyenlőtlenségről az egyenlőségre helyezi a hangsúlyt, azt sugallja, nemcsak kíméletlen kritikára van szükség, hanem hatékony gyógymódra is." (The New York Times)


A világhírű francia közgazdász új könyvében a 18. századtól kezdve vizsgálja a kapitalizmus kialakulását és különböző korszakait. A világ működésének fenntarthatóságát egyértelműen a vagyoni-tulajdoni egyenlőtlenségek csökkentésében és az arányos teherviselésben látja, mint amilyen a progresszív adózás vagy a túl nagy vagyonok öröklési rendjének módosítása.



A világ népessége és az átlagjövedelem: a növekedés határai

A történelmi átalakulások mértékének megértéséhez azt sem szabad elfelejtenünk, hogy az emberi népesség és az átlagjövedelem egyaránt több mint tízszeresére nőtt a XVIII. század óta. Az előbb említett népességről azt kell tudni, hogy a Föld bolygón 1700-ban mindössze 600 millió ember élt, és hogy ez a szám 2020-ig 7,5 milliárdra növekedett; a másodikról pedig – már amennyire ezt fel tudjuk mérni a fizetésekkel, a termeléssel és az árakkal kapcsolatban rendelkezésünkre álló hiányos adatok alapján – azt, hogy az átlagos vásárlóerő, ami a XVIII. században a Földön egy lakosra esett, mintegy havi 100 euróval azonos összegnek felelt meg, napjainkig, a XXI. század elejéig körülbelül 1000 euróra növekedett. Azt azért jegyezzük meg ezzel az adattal kapcsolatban, hogy az átlagjövedelem csak a XIX. század utolsó harmadától kezdve indult igazán erőteljes növekedésnek, ami aztán a XX. század folyamán még tovább fokozódott. A rendelkezésünkre álló források alapján úgy fest a dolog, hogy a vásárlóerő növekedése a XVIII. században és a XIX. század nagy részében jelentéktelen mértékű volt, illetve olykor negatívba ment át (Labrousse például azt állítja az általa vizsgált mezőgazdasági bérekről, hogy azok így alakultak Franciaországban a forradalom előtti időszakban). A jövedelemnövekedés a bolygó teljes népességére vonatkoztatva ennél szabályosabban alakult, bár a XX. század folyamán ez is meggyorsult.

Beszélhetünk-e az emberiség haladásáról annak alapján, hogy ebben a két esetben az eredmény a kiindulópontul vett összegnek a tízszeresére növekedett? Ezt a két változást jóval nehezebb értelmezni, mint az egészség és az oktatás esetében. A világon élő emberek számának látványos növekedésében – a mezőgazdaság és az élelmezés terén bekövetkezett haladásnak köszönhetően, amely lehetővé tette a túlnépesedés és az éhínség rendszeresen bekövetkező ciklusaiból való kiszabadulást – kétségtelenül közrejátszott az egyéni létfeltételek fokozatos javulása is. De közrejátszott ebben a gyermekhalandóság csökkenése, valamint az, hogy egyre több szülő nevelhetett tovább élő gyermekeket, ami egyáltalán nem csekélység. Sajnos a közösség szempontjából minden jel arra mutat, hogy a lakosság létszámának ilyen exponenciális növekedése hosszú távon fenntarthatatlan lesz a bolygón. Ha az elmúlt három évszázad alatt végbement demográfiai terjeszkedés ismétlődne meg a jövőben, 2300-ban már több mint 70 milliárd ember élne a Földön, 3000-ben pedig több mint 7000 milliárd, ami nem éppen hihető, de nem is volna kívánatos. Azt azért meg kell jegyezni, hogy a világ összlakosságának ez a tízszeres folyamatos növekedése 1700 és 2020 között alig 0,8%-os átlagos létszámnövekedésnek felel meg évente, ami viszont több mint háromszáz év alatt jött létre. Ez a példa jól mutatja, hogy az örökös, egydimenziós, évezredeken és évmilliókon átívelő, korlátlanul kiterjesztett növekedés gondolata őrültség, és semmiképpen nem lehet az emberi fejlődés észszerű célja. A konkrét esetben, figyelembe véve a születési arányszám jelenleg megfigyelt csökkenését, elképzelhető, hogy a népességnövekedés a XXI. század folyamán jelentős mértékben csökkenni fog, ami úgy is megoldódhat, hogy a világ népessége mostantól az évszázad végéig mintegy 11 milliárd ember körül fog állandósulni; legalábbis abban az esetben, ha hitelt adunk az ENSZ előrejelzései alapján készített központi forgatókönyv adatainak, amelyek egyelőre elég ingatag lábakon állnak.
(Fáber András fordítása)

Líra Könyvklub cikk