Cook kapitány felfedezései és végzetes útja

A hazájában minden idők legnagyobb angol felfedezőjének tartott James Cook kapitány 1776. július 12-én vágott neki harmadik világkörüli útjának az HMS Resolution fedélzetén. Két és fél évvel később, Hawaii szigetén vesztette életét egy, a bennszülöttekkel vívott összecsapás során. Mi vezetett annak az embernek a tragédiájához, aki tengerészkapitányként, a maga korában egyedülálló módon tisztelte a bennszülött népeket és kultúrájukat?
A kortárs ismeretterjesztő irodalom kiemelkedő alakjának legújabb műve egyszerre egy globális léptékű tengeri felfedezőút lebilincselően izgalmas, sodró lendületű leírása és tudományos igényű társadalomkritika, amely feltárja a nagy felfedezések ellentmondásokkal terhes, bonyolult társadalmi hátterét és következményeit.
NEW YORK TIMES BESTSELLER-LISTA: ,,Egy lebilincselően izgalmas, bravúrosan megírt beszámoló a nagy földrajzi felfedezések korának legnagyobb jelentőségű expedíciójáról, amely James Cook kapitány halálához vezetett, és a mai napig vitatott örökséget hagyott maga után."
AZ ÉV KÖNYVE: A THE NEW YORK TIMES, A TIME MAGAZIN, A THE ECONOMIST, AZ NPR (NATIONAL PUBLIC RADIO), A THE NEW YORKER, A THE SMITHSONIAN ÉS A KIRKUS MAGAZIN SZAVAZATA ALAPJÁN

Részlet a könyvből:
Hawaii-szigetek, Kauai, 1778. január

Aznap éjjel, amikor a hajók feltűntek, néhány halász fáklyafénynél vetette ki a hálóit a part menti vizeken. Mapua, az egyik bennszülött vette észre őket elsőként. Döbbenten meredt a kísérteties jelenésre. Hatalmas, a víz fölé tornyosuló árnyék közeledett a nyílt tenger felől. A tetején tűz égett, az oldalán lyukak voltak, az elején pedig egy hosszú lándzsa, akár a kardhal hegyes orra. Hamarosan egy másik hasonló árnyék is feltűnt az első mögött. Mapuának sejtelme sem volt róla, mi lehet ez, de abban biztos volt, hogy valami baljós szél hozta ide, a partjaikhoz.
Mapua és a társai sietve partra eveztek. A szájhagyomány útján megőrzött beszámolók alapján, amelyeket egy hawaii történész, Samuel Mánaiakalani Kamakau gyűjtött össze, ,,mindnyájan halálra rémültek a fenyegető jelenésektől". A halászok a faluba érve Kaeóhoz, a törzsfőnökhöz siettek, és beszámoltak neki a különös jövevényekről.
Másnap reggel a két leviatán már a part közelében lebegett a vízen. Vajon mi lehetett ez a két látomás? Honnan jöttek? És mit akarnak? ,,Mi az a sok ág rajtuk?", kérdezte álmélkodva az egyik falubeli (vélhetően a hajók árbócaira és keresztrúdjaira gondolt). ,,Óriási úszó fák lehetnek", vélte egy másik.
,,Ez nem egy megszokott dolog", vetette ellen a törzs főpapja, a kahuna. Szerinte úszó szentélyek voltak, az istenek házai. Csodálatos építmények. Az ágai lépcsők, amelyek a mennybe vezetnek.
Kamakau beszámolója szerint, ahogy a két hajó közeledett a parthoz, a falu lakói ámulva, döbbent csodálkozással nézték a ,,lenyűgöző szörnyeket". Rövidesen tekintélyes tömeg verődött össze a parton, ,,rémült kiáltozásuk betöltötte az egész öblöt". Ahogy a két hajó kísérteties csendben, hol kifeszülő, hol elernyedő vitorlákkal közelített, olyanok voltak, mint két óriási tüskésrája, amelyek most bukkantak a felszínre a tenger mélyéről.
Néhány kenut vízre bocsátottak, hogy közelebbről is szemügyre vegyék a jelenéseket, és a bátor evezősök olyan közel merészkedtek hozzájuk, hogy tisztán ki tudták venni a fedélzeten mozgó emberformájú lények alakjait. Miután még sosem láttak háromszögletű kalapokat, azt hitték, hogy ilyen furcsán deformált az idegen lények feje. A tengerésztisztek testhezálló egyenruháját a bőrüknek nézték. Az egyik evezős úgy írta le őket, hogy ,,a bőrük gyűrötten lötyögött rajtuk". Miután még sosem láttak zsebeket, azt hitték, hogy azok a viselőik testébe nyíló kis ajtók. ,,Ezeken a nyílásokon keresztül vesznek elő magukból mindenféle értékes dolgokat, a testük telis-tele van kincsekkel!"
Amint a hajók a part felé tartottak, úgy nőtt az álmélkodó tömeg, és a fövenyt betöltötte izgatott kiáltozásuk. A féktelen félelem és az eksztatikus elragadtatás hangjai voltak ezek. Érezték, hogy valamilyen baljós esemény részesei, hogy valami olyasmi vette kezdetét, ami elkerülhetetlenül és örökre megváltoztatja az életüket.
Ahogy Kamakau leírja: ,,Az öblöt betöltötte a hangzavar, és a szigetlakók csak kiáltoztak, egyre hangosabban és hangosabban."