Bővebb ismertető
Részlet az első műből: "Vakmerőségnek látszik ugyan, a Himfy Szerelmei után, Erato lantját valakinek megzendíteni merni mostanában, nem azért, mint ha egy egész nemzetben csak egy nyájas költőnek kellene lenni; vagy a tiszta és vétek nélkül való szerelemnek édes jótéteményi, és azoknak az emberi szívbe és képzelődésbe olyan egyformák volnának a munkái, Hogy az ember azoknak előadásában mindég egy húron kénytelen volna játszani: hanem azért, hogy mikor már egy nemzetnek nyelvén egy tökéletes zseni méltóvá tette magát polgártársainak kedvelésére, akkor az tűrhető ugyan, de őnálánál kisebb léleknek szerzeményi még bölcsőikben megfúladnak. Himfy Musájának képzelődési nagyok, mint a teremtés; érzései hol melegek, mint a nyári nap, hol égetők és erőszakosok, mint a felháborodott Aetna; találmányi egyenlők, tarkák, kifogyhatatlanak: egy szóval az egész munkája olyan, mint valamely igéző vidéke a Cyprus boldog szigetének; virágokon tapod az ember mindenütt, és még ott is, ahol irtódzni kellene, a kőszirtokon, a meredek tengerpartokon, Grátiákat talál az ember, s hizelkedő Ámorokat a cataractákon."