A forrás titka (dedikált példány) [antikvár]

ElőszóA kalifa naponta újranősült, és hajnalra mindenik feleségét megölette olvassuk az Ezeregyéjszaka meséiben. Három év múlva a vezír leánya, Sehrezád jószántából ment férjhez a királyhoz, hogy megmentse a nép leányait. Ezer és egy éjszakán át szórakoztatta a kalifát régi históriákkal, letűnt nemzedékekről szóló intő példázatokkal. Lenyűgöző meséivel késleltette a halált, tette a bosszúszomjas Sahriárt igazságos és bölcs uralkodóvá, váltotta meg végül a saját életét is.Szemléletesebben aligha lehetne bizonyítani az életből merített, erkölcsi tanulságot sugalmazó hallgatásra, illetőleg olvasásra szánt gyönyörködtető lektűr létjogosultságát. Az ember jobb megismerését célzó történetek elbeszélésére a legrégibb korok szerzői is vállalkoztak a széplite-ratúra első művelőiként. Eleinte csak a közösség létdimenzióiban gondolkodó monumentális eposzokba ágyazott részletekként jelennek meg a versbe szedett kisepikai művek. Az ókori és a középkori eposzok pihentető és elbűvölő kitérői bár az egész építőkockái , a nagy összefüggésekből kiragadva, önálló költői elbeszélésként is megállják helyüket. A középkor folyamán, és különösképpen az embert újrafelfedező reneszánsz idején verses novellák, fabliaux-k és páratlan népszerűségnek örvendő széphistóriák alakját ölti a költői elbeszélés, hogy amint ma mondanók az olvasói igény kielégítésére vállalkozzék.Az eposzok varázsa nemcsak művészi tökéletességükben rejlik. Értéküket a későbbi korok számára mintát nyújtó forrás voltuk is emeli, akárcsak az érzelmi töltet, amely a nemzedékről nemzedékre hagyományozódó rajongásból ered a halált elnapoló időtlenség vonzerejéből. A monumentális epikai alkotásokon az egész nép képzelete munkál századokon át, míg egy költő aki nem egyszer gyűjtő, folklorista és alkotó is, az egészen nagy alkotókra jellemző mindent tudás, mindent megértés és emberi melegség birtokosa egységes mederbe nem tereli a részeiben élő, mítoszokat, mondákat és meséket görgető óriástörténetet.A történelem előtti idők mélyére nyúlik vissza a régi korok nagy ösz-szegező műfaja, a naiv eposz. Világképe a természet és az élet jelenségeit csodás jelképrendszer segítségével magyarázó mitológia. A műeposz szerzője nemzeti hagyományokat dolgoz fel. Művének tárgya nemzetek, nemzetségek története, hatalmas sorsfordulata. A nagylélegzetű és rendszerint méreteinél fogva is lenyűgöző példát, mércét adó verses epikai alkotások éltető ereje az epizódok életteljességében, kimunkáltságában, ihletett szépségében rejlik. Mint a kozmikus létben meghatározott szerepet