A régi és az új összhangja - Az egyházjog fegyelmi keretei kánonjogtörténeti távlatból

Ha áttekintjük az ősegyház szokásjogi normáitól kezdve egészen a 21. századi hatályos kánonjogig tartó hosszú történeti ívet, egyértelműen szembetűnik az az összhang, amely az egyház tanításában és fegyelmében a 'régi' és az 'új' között fennáll. A jelen munka fejezetei arra törekszenek, hogy a kinyilatkoztatás és az isteni jog (ius divinum) változatlanságának keretei között rámutassanak arra a harmóniára, amely a kánonjogi forrásokban és az egyházi intézményrendszer működésében a szokásjogi normák időszakától a kodifikált jog rendszeréig megnyilvánul. Ennek a végső alapja pedig, hogy az egyházfegyelem középpontjában minden korban Jézus Krisztus személye, változatlan tanítása és megszentelő művének a gyakorlása áll.