Functionális töréskezelés (dedikált) [antikvár]

Szerző könyvében azokat a segmentalis és biológiai tényezőket vizsgálja, melyek a mozgás és a nyugalom változó igénye szerint hasznosíthatók a törésgyógyulásban. A biológiai tényezők vizsgálata során feltárja a keringésnek és a funcitonak a callus-képződésre kifejtett hatását. A vérellátás és a callusképződés összefüggését korszerű Xe-133 izotóppal vizsgálja. Kimutatja, hogy nyugalomban a végtag keringése 30-40%-kal csökken, míg functioban a normálisnak megfelelő szinten tartható. Rámutat a törésgyógyulás segmentalis sajátosságaira, nevezetesen: a törések gyógyhajlama a végtag különböző részein változó, a periféria felé csökkenő tendenciát mutat. A klinikai részben - hazai viszonylatban elsőként - ismerteti nagyobb beteganyagon a jó gyógyhajlamú törések functionalis kezelését, melynek három fő alkalmazási területe van: válltáj-, térdtáj- és stabil gerinctörés. A Debreceni Orthopaed Klinika általkidolgozott és alkalmazott functionalis töréskezelés "irányított aktív mozgatókezelés" néven vált ismertté, a gipszkötés és operatív kezelés mellett mint "harmadik módszer" ma már elfogadott és széles körben alkalmazott eljárás. Igazolja ezt nemcsak számos külföldi balesetsebész munkássága, hanem az a tény is, hogy ez nem volt a SICOT Kyoto-i kongresszusának egyik főtémája. Szerző a kísérletes vizsgálatokkal és a klinikai megfigyelésekkel egyértelműen bizonyítja, hogy a törések gyógyhajlama segmentalisan változó, ezért változónak kell lennie a kezelésnek is a jó gyógyulás érdekében. Megállapítása szerint a mechanikai tényezők mellett a vérellátás játszik döntő szerepet a törésgyógyulásban. Kiemeli a functio szerepét,a jó keringésben, callusképződésben, melynek segítségével a törésgyógyulás és a munkaképesség ideje egymáshoz közelebb hozható, ami jelentős nemzetgazdasági érdek.