Látszólag nélkülünk

A novelláknak nagyjából a felét egyes szám első személyben írtam. Igazából ezekbe sem "írtam bele" magamat, de azokat az élethelyzeteket, amelyeket felmutatni igyekeztem, úgy írtam meg, mintha én is jelen lettem volna, mint "a rossz szereplő". Ezt azért jelenthetem ki, mert mindegyikhez annyi közöm van-volt, hogy az
"eszmei" mondanivalót valamilyen módon keservesen megszenvedtem. Ezzel a tapasztalattal tulajdonképpen én is nehezen jutottam el az önismeret közvetlen közelébe, ha nem is a teljességhez.
Az elbeszélések jó része bizony nem mai keletű, ez nyomban kiderül a különböző korú olvasók számára is. Ami pedig éveik számát illeti, inkább "felnőtt" korúak, mint "gyermekek".
A novellák legtöbbje az áldott emlékű Thiery Árpád író, szerkesztő jóbarát gondozásában, a régi Népszava Szép Szó irodalmi mellékletében jelent meg. Ennyi és nem több volt a rendszerváltás előtti közelmúltunk.
Végül, de nem utolsósorban megköszönöm Kemény Andrásnak, kiadómnak, hogy vállalta ennek a kötetnek a közrebocsátását.