Menetrend nélkül (dedikált) [antikvár]

A szerző által dedikált példány.
Técsőn születtem, egy Tisza-parti városkában, Kárpátalján 1953-ban. Az "Ezeregyéjszaka" világába esténként édesanyám vezetett el: a kolhozmezőkről fáradtan hazatérve, mindig talált erőt ahhoz, hogy olvasson. Így írott mese, történet nélkül sohasem aludtam el. A költészet labirintusait már Kalenyuk Éva iskolai tanárnőm mutatta be oly vonzóan, hogy az ismerettségből életre szóló szerelem legyen. Azóta ugyanis a vers olyan kedvesemmé lett, akivel mindenemet megosztom. Hozzá menekülök, ha gondjaim vannak és vele dalolom ki örömömet is. Mert a vers mindent tud... Így nem is képzelek el magamnak hűségesebb útitársat. Szeretném, ha lelkem a köröttem és velem zajló dolgok, események jól beállított képernyője lenne, hogy szólni és tenni tudjak a mában a máért, s talán a holnapért is...