Műveltség és hagyomány (dedikált példány) [antikvár]

A magyar néphagyományban jelentős helyet foglal el a farsang. Egyik kiemelkedő ideje a népszokásoknak, amelyek főképpen külső megnyilatkozásaikban korán magukra vonták a figyelmet. Számos farsanggal kapcsolatos adatot találunk az irodalomban, már a középkortól kezdve* A feljegyzések legtöbbször csupán a farsang említésére szorítkoznak, s főképpen az egyház álláspontját tükrözik a farsangi időszakban megnyilvánuló szokásokkal szemben. Általában elítélik a farsangi mulatozást, a maszkos játékokat, az ezekkel kapcsolatos magatartást, A polgárság szemléletét tükröző Heltai Gáspár is kárhoztatja. A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való Dialógus c. művében: „Akkor isznak az emberek tobzódnak, lakoznak és különb-különb-féle hiába való kölcséget művelnek." Ha áttekintjük a farsangra vonatkozó utalásokat és feljegyzéseket a XVI. századtól egészen a XIX. század végéig, azt tapasztaljuk, hogy főképpen a szokások külsőségei ragadták meg a figyelmet, és csak nagy általánosságban tudósítanak a farsang lényeges vonásairól. Bár a XIX. században megélénkül az érdeklődés a nép hagyományai iránt, mégsem születnek alapos leírások, mert a megfigyelők a népszokások területén is elsősorban a kuriózumokat keresték. Az eddig publikált farsangi leírások azt mutatják, hogy a kutatás viszonylag kevés figyelmet fordított a farsangi szokásokban megnyilvánuló alkotó tényezők megvizsgálására. Gondolunk itt főképpen a szokások társadalmi hátterének, közösségi funkciójának, dramatikus elemeinek, hagyományozódásának stb. rögzítésére. A magyar farsangi irodalom természetesen alapul szolgál a további kutatáshoz, s így megkísérelhetjük egy táj monografikus feldolgozását, amelyben újabb szempontokat is érvényesíthetünk. Tanulmányunkban a szatmári falvak farsangi hagyományainak leírását és elemzését nyújtjuk. Szatmár néphagyományokban gazdag vidék. Több, jelentős publikáció foglalkozik népi kultúrájának vizsgálatával. A szokásleírások azonban — egy-két esettől eltekintve — nem érintik a farsangi hagyományanyagot. Szatmár területi elhelyezkedése alapján három jellegzetes tájegységet kapcsol össze: Erdélyt, a Nagyalföldet és Bereg-vidékét. Az érintkezés visszatükröződik Szatmár kultúrájában is. Ez a körülmény lényeges problémákat vet fel a farsangi hagyományok területi kapcsolatának értékelésénél. A jelenlegi Szabolcs-Szatmár megye csak közigazgatásilag alkot egységet. A két terület népi kultúrájában lényeges eltéréseket találunk. Éppen ezért az alábbiakban Szatmár megjelölést használjuk. Ez a terület