Préselt virágok illata (dedikált példány) [antikvár]

Valahogy úgy van ma, hogy a kéziratok tömege szinte lehetetlenné teszi az íróknak" olyanfajta kialakulását és mozgását, mint régen. Ahogy az autók megbénítják a forgalmat, úgy a könyvkiadás bizonyos értelemben megszünteti az olvasást és a publikálást. Az az érzésem, hogy lényegében minden kéziratban fog maradni, és csak azok fognak írni, akik tényleg menthetetlenül arra ítéltettek. Ezek pedig meg fogják osztani műveiket baráti körükkel, esetleg úgy terjed majd egy-egy kézirat, mint a népdalok. Fölismervén, hogy ez utóbbira nincs esélyem, az előbbi megoldást választottam. így állt össze ez a könyv.A kötetbe fölvett írások kéziratok. A publikálás látszatát itt most a könyvtest kézzelfogható realitása keltheti, ám ez megtévesztő. Ez a könyv - megkerülvén a hivatalos kiadó gondozását és a könyvterjesztési hálózatot -, nem egyéb, mint a kéziratoknak a hozzátartozók, barátok, jó ismerősök közötti szétosztását megkönnyítő formátum.Hatvannégy évesen bocsátom útjára, mégsem egybegyűjtött írásokat tartalmaz, mint azt gondolni lehetne; egytől egyig az utolsó egy évben keletkezett írások ezek, öregkori zsengék, mondhatnám, már ami a megírás dátumát illeti. Csakhát kérdéses: a papírra vetéssel születik-e a mű"? Aligha: készen van az mibennünk, készen áll a megszületésre, és csak a körülményektől függ, hogy ez mikor következik be, és bekövetkezik-e egyáltalán. Mindenkinek van egy egyszerisége, amiről azt merném mondani, hogy a szégyenkezés erejével jelentkezik, és az ember egy életen keresztül bizonyos szeméremmel viseli.