Bővebb ismertető
Csoóri Sándor ezekkel az írásokkal a huszadik század legnagyobb magyar szociográfiaírónak
példáját követi. Illyés, Kovács Imre, Veres Péter, Féja Géza, Szabó Zoltán, Erdei Ferenc, és
politikailag sajátosan még Darvas József is lehetne a megmondója, hogy könnyebb volt
magyar valóságot feltárniuk a harmincas években, mint Csoórinak a hatvanas években. Éppen
ezért különleges ez a kötet. Ugyanis benne van a falvak máig tartó tragédiája a téeszesítéssel,
a felszámolás '90 utáni keserveivel, és az a csalóka remény is, hogy lehetett volna megújulás-
féle az ötvenenes évek végén. Csoóri Sándor ismerte fel aztán a legjobban, hogy nem lehetett
volna. Ő írta meg a legvilágosabban és legbátrabban, hogy a szovjet típusú hatalomgyakorlás
eleve szemben állt a legemberibb érdekekkel és értékekkel. Ezt a könyvet most úgy érdemes
olvasni, hogy nemcsak a régi magyar falvak szétzúzását érezzük a mondatokban, hanem
mindent, ami ebben az országban gyógyíthatatlanul tönkre ment.