A lázadó 2. [antikvár]

r, "T^'ezetSok mindenre számítottam, de főleg egy maflásra, amikor becsengettem a greenhaveni házba. Egyik kezemet még a szerszámom elé is bekészítettem, csak a biztonság kedvéért. Ehelyett ez a szédületes csaj, aki miatt őrült tempóban motoroztam át a fél országot, a nyakamba veti magát, és úgy ölel, mintha valóban hiányoztam volna neki. Faszkalap módra viselkedtem vele a hajón, de akkor ott zsigerből reagáltam, ahogy mindig is teszem, ha szorongatva érzem magam. Leléptem, mert úgy éreztem, ez lesz a legjobb döntés. Aztán a hét folyamán rájöttem, hogy lehet, ez kurva jó mindenkinek, nekem viszont kibaszás. Ez az egész sztori a szüzességgel, meg hogy szabadítsuk meg tőle, túl szép, hogy igaz legyen. Természetesen nem kételkedem abban, hogy érinteden, de attól, hogy engem is belekevert ebbe a miss^óba, elszállt az agyam.Amina a legvagányabb, legkülönlegesebb, legizgatóbb csaj, akit valaha az utamba sodort a sors. Nem kevesebbet, mint a legjobbat érdemli, épp ezért hagytam