A szivárványszürke [antikvár]

Részlet a műből:"PrológusIzabell Voegel (Phoenix) naplójából2015. augusztusKész. Minden rendben van. Kitakarítottam. Elmosogattam. Rendet raktam.És leszámoltam Christiannal.Ugye örülsz neki, Sebastian? Most már elfelejthetjük őt. Elfelejthetjük, hogy része volt az életünknek. Gyűlöletes ember volt, és most megszabadultunk tőle. Mind a ketten. Te is, én is. Nem látjuk többé, de ha a lelkem mélyére nézek, még mindig nem tudom megbocsátani neki azt, ahogyan rólad beszélt. Nem is csoda, hogy olyan kelletlenül kezdett bele. Nehezen adta elő a dolgot, és fél órát elvesztegettem üres fecsegéssel az unalmas munkájáról, a kiadóról, Simonról meg a többiekről, meg arról, hogy milyen őrült vagyok. És bombázott a kérdéseivel, nem hagyott békén, egyre csak olyasmit ismételgetett, mint:-Miért nem vetted fel a telefont?-Miért nem válaszoltál a mailekre?-Miért nem jöttél be a kiadóba?Meg:-Simon tajtékzik a dühtől!rEs hasonlók.De most már nincs gond. Most már nem kell tartanunk tőle. Vége."