A vadászó préda [antikvár]

Oszhaj Soha nem felejtem a pillanatot, ahogy felbukkant a vonat ajtajában. Fiatalon, szépen, szemében azzal a figyelemmel, tudásvággyal, ami annyira ellenállhatatlanná tette. A kimondatlan kérdések, amelyek ebben a nyílt, őszinte, fürkésző tekintetben rejtőztek, mindenkitől, legalábbis minden férfitól, kikövetelték a válaszokat.Ö volt az én mindent tudni akaró gyönyörű Szon-jám. Talán butaság így mondani, hiszen sosem volt a birtokomban, de még úgy is, hogy néha évekig nem láttam, amikor eszembe jutott, mindig így hívtam magamban: az én gyönyörű Szonjám. Hol barátom, hol gyermekem, hol plátói szerelmem volt, vagy éppen mindez egyszerre.A véletlen sodorta elém egy kánikulai napon. A Velencei-tóhoz tartottam, egy lánnyal volt ott találkozóm, akinek - reményeim szerint - az ágyában fejeződött volna be a napom, és ez már délelőtt izgalmas várakozással töltött el, de azonnal kihullott a fejemből a gondolat, amint felbukkant ez a két lány a vonat ajtajában. Épp hogy elcsípték, a szerelvény máris indult, amint felugrottak. Elsőként Klári, akit pár napja stopposként vettem fel az autómba, csupán innen ismer-