Az androsi leány [antikvár]

Részlet: "A föld sóhajtva fordult meg útján, az éjszaka árnyai egyre nőttek a Földközi tenger mentén s Ázsia sötétségbe borult. A hatalmas szirt, amelyet majd Gibraltárnak fognak nevezni, vörösesnarancssárga fényben izzott még egy ideig, míg szembe vele az Atlas hegység ragyogó oldalán sötétkék foltok támadtak. A nápolyi öblöt övező barlangok még mélyebb árnyékba borultak s a sötétben egyik cirpegő, másik búgó hangot adott. Görögországot elhagyta már a győzelem s Egyiptomot a bölcsesség, de az éjszaka beálltával mintha visszanyerték volna elveszett dicsőségüket s a nemsokára Szentföldnek nevezett ország az éj sötétjében növelte a maga csodálatos magzatját. A tenger elég nagy volt, hogy megbírja a különféle időjárást. Szicilia és füstölgő hegyei fölött vihar játszadozott, a Nílus torkolatánál azonban olyan síma volt a víz tükre, mint a nedves kőpadló. Gyenge szellő borzolta fel az Égei tengert s a görög szigetek újra felfrissültek a nap lehúnytával."