Az aranyszamár [antikvár]

BEVEZETÉS Antoninus Fiús császár uralkodásának utolsóelőtti évében (i. sz. i6o) izgalmas esemény zavarta fel az észak-afrikai Sabratha város egyhangú életét. A városka legelőkelőbb fogadójában megszállt Apuleius, a híres író és rétor, az akkori idők legkitűnőbb tanára, szónoka és íróművésze. Mindig esemény volt, ha a ragyogó tollú és szavú mester örökös bolyongásai során valahol megállapodott s egy-egy élőadást tartott; ezrével tódult a közönség az előadásra és utána lázaslelkesen ünnepelte a szó és toll páratlan művészét, sőt nem egy város azzal tisztelte meg, hogy felállíttatta szflbrát. Sab-rathába azonban nem azért jött, hogy ünnepeltesse magát, hanem mert Claudius Maximus, a tartomány prokonzula, vádlottként törvény elé idézte. Meg kell mondanunk, hogy az a felcsigázott érdeklődés, amely Apuleiust mindenütt fogadta, eddig sem csupán írói és szónoki tehetségének szólt, hanem nagy részben annak is, hogy nagyerejű varázsló hírében állott, folytonos utazásain, főképp Görögországban, megismerkedett a legtöbb misztikus kultusszal s ?7iajdnem valamennyibe heavattatta magát;