Bűnbe született [antikvár]

El akartam futni Egyre csak ráztam a fejem, nem jöttek a számra a szavak, képtelen voltam elmondani Camdennek, mit érzek. Azt akartam, hogy menjen el és hagyjon magamra.-Tudod, mit gondolok a hegekről. Csak még szebb vagy tőlük - suttogta az arcomat cirógatva. A szemével a szemem kutatta, szinte könyörgött, hogy nyissam ki, de a félelem átkozottul erős és valóságos volt.-Sosem láttad a hegeimet. - A hangom alig hallatszott, még én sem hallottam magam belülről.-Nem, tényleg nem. De azt láttam, mivé tettek téged.Odadörgölte az orrát az orromhoz. Hozzábújtam, ésmegcsókoltam. Ez nem az a gyöngéd csók volt, mint a korábbi. Először lágy, de aztán sietős. Az ajka finoman az enyémre tapadt, a nyelve birtokba vette a számat, mintha nem tudna parancsolni többé magának. Hirtelen kielégíthetetlen vágyat éreztem, a csók a legbelső részemig hatolt, akartam őt, minden porcikáját. A gondolatok ezerfelé cikáztak a fejemben, majd hirtelen megszűnt minden. Nem volt többé Camden és Ellie sem.Csak a forró, ősi, elviselhetetlen vágy egymás iránt