Centrál [antikvár]

A felügyelő - Lazarovics urat keresem. A pincér végigmérte a szürke öltönyt. Lassan megigazította az ezüsttálcán a barnára sült croissant-okat. - Méltóztassék talán a Pannóniában érdeklődni - A szürke, régi szabású öltöny elbizonytalanította. - Hogyne, a Pannóniában. - Ha megengedi. A pincér elindult a tálcával. Sasszézott, hogy kikerülje a szürke öltönyöst, és eltűnt az asztalok között. A magas férfi körülnézett. Beszívta a kávéházi levegőt. Közeli asztalt választott. - Azt hiszem, mégsem ebédelek ~ mondta a mellette elsiető pincérnek. - Ahogyan parancsolja - mondta futtában a fiú. A szürke öltönyös bólintott. Újabb értékes perceket nyert. Körülhordozta tekintetét a környező asztalokon. Pontosan rálátott a galéria lépcsőjére. Unottan nézegette a csillárokat. A tárcáját kereste, amíg a pincér visszatért. - Egy feketét — mondta. Fejét oldalra biccentette. A kávéházi zaj döccent egy ütemet, mint a meglökött gramofon. A másodpercmutatók felfelé kapaszkodtak a bejárat feletti nagy órán. A pincér közelített a feketével. A mosolya már más volt, de a szürke öltönyös nem vette észre. Biztonságban érezte magát. Két kockacukrot vett ki a porcelántartóból, és néhány másodpercig bámulta az üvegablakra tapadt esőcseppeket.