Dylan [antikvár]

Nem sokan mdnak arról, hogy mi volt hármunk között, és még annál is kevesebben értették meg. Ez sosem hasonH-tott egy klasszikus szerelmi háromszöghöz. Szó sincs két férfi küzdelméről ugyanannak a nőnek a szerelméért vagy más hasonló romantikus maszlag. Volt elég időm gondolkodni rólunk, de ha őszinte akarok lenni, én magam sem értem egészen. Annyit tudok, hogy ez a különleges kötelék megvolt köztünk a legelejétől fogva, és nem a rivalizálás vagy a féltékenység éltette. Beleszerettem Aminába nem sokkal azután, hogy megjelent Liam küszöbén, és a tesómmal pontosan ugyanez történt. A különbség az volt köztünk, hogy nug én hónapokon át harcoltam az érzés ellen, Liam, önmagához híven, fejjel vetette magát a románcba. Amina pedig beleszeretett mindkettőnkbe.Az tiszta sor volt, hogy ők ketten miért vonzódnak egymáshoz, de hogy engem mi okból akart úgy értem, miért akart megtartani a szexen kívül -, az rejtély volt számomra. De mostanra megtanultam, hogy vannak dolgok, amiket egyszerűen el kell fogadnunk úgy, ahogy az élet elénk teszi, és nem érdemes túl sokat rugózni rajta. Olyanok voltunk együtt, mint a kék, a zöld és a piros. Hiába három különböző szín, ha összekeverjük őket, együtt kiadnak egy negyediket; a fehéret. Amina azt mondta, hogy mi ketten együtt tesszük ki a tökéletes férfit a számára, nem md és nem is akar választani köztünk, és ez pont így volt tökéletes. Nem éreztem féltékenységet, amikor Liam a szemem előtt elégítette ki a nőt, akibe szerelmes voltam, mert egyszerűen stimmelt a dolog, és biztosan tudom, hogy a te-sóm ugyanígy érzett. Boldognak és elégedettoek akarmk látni Aminát, és mivel ő mindkettőnkre vágyott, megkapott minket. Az osztozkodás nem megfelezte, hanem megtöbbszörözte, és az egekig szította az élvezetet.3Vii li 1.1. H ' .1!, I I ;!^'i.i V 'fik