Egy szerelem naplója [antikvár]

2002 őszén, kilenc hónap megfeszített munka után, elkészültünk a Szerelemtől sújtva című filmünkkel. Sok kínálódást, sok örömöt megélve, véglegesen lezártuk a dobozokat, a füzeteket, a mappákat, amelyekbe gyűjtöttük a munka során felhalmozódott anyagokat. Elpakoltuk azt a nyolc forgatókönyv-változatot is, amelyeket Can Togay-jal írtunk. Nehéz lezárni egy ilyen folyamatot. Az ember agya tovább zakatol, mit kellett volna még megírni, leforgatni. Ami azonban váratlanul érintett: nem voltam képes kitörölni a fejemből annak a fiatal nőnek az alakját, akit mi magunk alkottunk meg. Hiszen egy film leforgatása után egy alak már nem csupán a fantázia terméke, nem csak fehér lapokon létező szellem, hanem egy színésznő által életre keltett valódi élőlény. Persze nem lehet megérinteni, beszélgetni vele, de van teste, hangja, személyisége. Be kell vallanom, megszerettük őt. Képzeletemben és álmaimban minduntalan megjelent. Találkoztunk, beszélgettünk, elmentünk meginni egy teát. Sok mindent megtudtam róla, többet, mint ami egy filmben elfér. Nekiláttam tehát, hogy lejegyezzem azokat a történeteket, amelyeket Tőle hallottam. Ezt olvashatták az előző lapokon. Megfordult a fejemben, hogy az Ő nevében adjuk ki ezt a könyvet, de az emléke iránti őszinte tisztelet meggátolt abban, hogy hazugságba mártsuk nevét. 2003. január Sas Tamás