Elrabolt szerelem [antikvár]

Prológus 1638, Anglia A mezőt ölelő dombról jól látszott, hogy a mélyebben fekvő tisztásról még nem szállt fel a hajnali köd; áttetsző, fehér fátyolként terítette be a fűvel és vadvirágokkal borított területet. A fennsík egyik oldalán fel-felnyerítő, lábaikkal a földet kapáló lovak nyergében mindenre elszánt férfiak ültek, feszülten pásztázták a rét túloldalán húzódó erdősávot, izgalmuk hátasaikra is átragadt. A harcosok testén láncing feszült, fejükön fémsisak fénylett, kezükben kihúzott kardjaik csillogtak. A lovasság előtt gyalogosok álltak lándzsáikkal, kétoldalt íjászok vártak uruk parancsára. Vezetőjük, Cedric O'Shelley végignézett a rendezett sorokban várakozó embereken, majd a fekete paripán felé léptető fiára pillantott. - Készen állunk, apám - jelentette ki Brad O'Shelley, és apja lova mellé irányította saját ménjét. - Jól van, Bradley. Várunk, mit lép Slade. - Az idősödő, ősz hajú és szakállú várúr a mező másik oldalát határoló erdő felé fordította tekintetét. A fák közül ki- 7