Ezer és 3 avagy a nőkben rejlő szív [antikvár]

Részlet:Olyasmi volt ez, mint mikor egy gáláns estélyen hirtelen kialszanak a fények, s a sötétben senki sem tudja, ki az, akit a földre ránt, és csókjaival elborít.(Róbert Musil: Törless iskolaévei)én vagyok az, aki nem jó fellegajtó-nyitogató nyitogatom a felleget sírok alatta eleget.(Népdal)(Vronszkij nem gondol Oblonszkijra és Levinre)'Elegem van belőle', mormogja maga elé Vronszkij, 'elég ebből.''Miért nevet így!''Mit nevetgél ez itt, ilyen, fene tudja, túlzottan.'Kihozta magával a kocsiján, ahogy a nő kérte, 'az anyatermészetbe', vicces, aranyos, jó a teste, igazán elege van már belőle. 5 Megborzong.'Túlzás', fut át rajta, 'mindenképp valahogy túlzás'.És Annát képzeli maga elé, miközben a lányra pillantva látja, ahogy az felé fordulva kelleti magát, és elhatározza, hogy most azonnal visszaviszi a városba ezt a kis hisztérikát.'Sürgősen visszafuvarozni, megszabadulni tőle!', mondja maga elé félhangosan, és arra gondol, van-e a barátai közt bárki, aki azt az erős szenvedélyt, amely pár napja egész életét eltöltötte, meg tudná érteni.'Akármennyit bámulod is, Nyikolaj, mindig más', nevet Oblonsz-kij Levin felé, 'mind más, mindig mások, bárhogy tanulmányozod is őket.'11