Itáliai kalandok*** [antikvár]

Tizenhat évesen érkeztem vissza Velencébe Padovából, ahol egyházjogot tanultam. Négy hónappal később monsignore Correr, a velencei patriarcha szertartásosan körbenyírta a fejem, s a négy alsóbb egyházi rend tagjává szentelt. Pártfogóm, Malipiero szenátor, ismerve a képességeimet, felajánlotta, tartsam meg a szokásos prédikációt karácsony másnapján, a San Saumele templomban. Miután megírtam szónoklatomat, bekopogtattam a plébánoshoz, hogy megmutassam neki; de nem találtam otthon, csak az unokahúgát, Angelát, akibe rögtön szerelmes lettem. Szerelmem Angela iránt végzetes volt, mert két újabbhoz vezetett, s ezek révén újabb kapcsolataim keletkeztek, végül pedig arra kényszerítettek, hogy lemondjak az egyházi pályáról.