Lady Chatterley szeretője [antikvár]

ELSŐ FEJEZET Korunk eredendően tragikus, éppen ezért nem akarjuk tragikusnak látni. A világkatasztrófa utáni romokon élünk, s építgetjük új kis hajlékainkat, istápoljuk új kis reményeinket. Kemény munka: sima út nem vezet a jövőbe, kerülőket kell tenni, akadályokon kell átvergődni. Élni kell, még ha reánk szakadt is a mennybolt. Többé-kevésbé így látta ezt Constance Chatterley. A háború forgószélként dúlta szét az életét. Fölismerte, élni kell, és okulni. 1917-ben ment feleségül ClifFord Chatterley-hez, amikor hazaengedték egyhavi szabadságra. Egy hónapig voltak együtt. Akkor ClifFordot újra behajózták, és útnak indították Flandriába, ahonnan hat hónappal később úgyszólván darabokban került vissza Angliába. Constance, a felesége huszonhárom éves volt, ClifFord huszonkilenc. Bámulatosan ragaszkodott az élethez. Nem halt meg: testének diribdarab] ai összeforrtak valahogy. Két évet töltött kórházban, akkor gyógyultnak nyilvánították, s visszatérhetett az életbe, de testének alsó fele, csípőtől, mindörökre béna maradt. 5