Légy mellettem [antikvár]

1. FEJEZET Most már biztos, hogy az édes tea lesz a halálom. És nem is csak azért, mert annyira cukros, hogy az embert egyetlen korty is diabéteszes kómába taszíthatja. Vagy azért, mert a bátyám kis híján hármas karambolt okozott, amikor hirtelen megfordult a pick-upjával az országút kellős közepén egyetlen pillanattal az után, hogy a következő, mindössze kétszavas üzenet érkezett a telójára. Édes. Tea. Nem. Hanem mert ezáltal összehozott a jó sorsom Jase Win-steaddel, minden csaj álmainak fizikai megtestesülésével. Jaj, szentséges Mária, ki első vagy minden anyák között, ez nagyon ciki lesz! Miért, ó miért kellett a tesómnak üzenetet küldenie Jase-nek, elárulva, hogy éppen arrafelé járunk, amerre lakik, és megkérdeznie, hogy nem kell-e neki valami a boltból? Hiszen Camnek nem lett volna más dolga, mint körbejárni velem a környéket, és megmutatni, hogy mi merre van! Mondjuk az is igaz, hogy amit így láthattam, messze túlszárnyalt bármit, amit a táj nyújthatott volna. Mert már kezdtem attól tartani, hogy ha még egy sztriptízbár előtt elgurulunk, kénytelen leszek kinyírni valakit.