Lilly előtt [antikvár]

ElőszóKár, hogy nem szökhetünk el a sorsunk előlLillyÚgy négy évvel ezelőttMásodéves voltam az Alabamai Állami Egyetemen, amikor először találkoztam Cashsel. A gyermekek korai fejlesztéséből készültem diplomázni. Átvirrasztottam az éjszakát, a vizsgámra készültem. Az órára néztem, és rájöttem, hogy már délelőtt tíz is elmúlt, és még mindig van mit átnéznem. Hatalmas szükségem volt egy kávéra, hogy képes legyek még további információt magamba szívni. Pizsamában voltam, frissen festett vörös hajam akár a madárfészek, így levettem a pizsamámat, és ruhába bújtam. Magamra húztam apu széktámlán lévő elnyűtt szvetterét, a zsebembe csúsztattam tíz dollárt, a kulcsomat és a mobilomat.A meleg idő miatt az utcák tele voltak egyetemistákkal és a környéken lakó fiatal családokkal, amelyek élvezték a gyönyörű időt. Amikor az aprócska kávézóhoz értem, épp egy sportbabakocsis anyuka próbált átmanőverezni az ajtón. Odaügettem, kinyitottam, és beengedtem magam előtt. Hirtelen hideg borzongás futott végig a gerincemen. Ekkor hallottam meg a hangos zúgást.Visszanéztem a vállam fölött. Hatalmas fekete teherautó állt be az üzlet előtti parkolóba. Két férfi ugrott ki belőle; a sofőr jóképű volt, de nekem az utason akadt meg a szemem. A magas férfi bőre aranybarna volt, mint aki sokat tartózkodik