Lu a kokott [antikvár]

Részlet a könyvből:A levegő még mindig a babérlevelek, violák és rózsák nehéz, tompa illatától volt terhes. A kiürített ebédlőterem széles falait fekete posztó borította. Kétoldalt és a szomszédos szobákba vezető tükörajtók körül még ott szorongott a pálmák és télikerti növények légiója. Lenn a teremben pedig hosszú, egyenes sorban óriási kandeláberek sorakoztak. Közöttük néhány elfelejtett koszorú hevert. Ezeket elkésve hozták, vagy már nem fértek el a kocsira, ezért maradtak itt. Az egyik tükörajtó felpattant. -Csodálatos, módfelett csodálatos, - mondotta a professzor. -Mindenütt egyformán rossz a levegő ... ez az emberszag - nyögött panaszosan Ida...