Mackenzie férfias játékai [antikvár]

Részlet a könyvből: "Első fejezet London, 1890 Nincs nála az ász. Daniel Mackenzie négy nyolcast tartott a kezében, s e tényt egy igen tekintélyes pénzkupaccal támasztotta alá. Szemben vele a nála tíz évvel idősebb, sunyi képű Mortimer ült, aki úgy tett, mintha épp az imént kapott volna egy ászt az asztalfőn ülő ifjú hölgytől, aki a lapokat osztotta, s ezzel teljes lett volna a sora. Daniel azonban átlátott rajta. A St. James utcai Kilences névre keresztelt kártyabarlang asztala körül ülő többi úriember, akik beszálltak Fenton Mortimer kedvenc játékába, a pókerbe, már bedobták a lapjaikat. A klubban most mindenki az utolsó két játékos, a huszonötödik évét taposó Daniel Mackenzie és a dörzsölt szerencsejátékos, Mortimer csatáját figyelte. A levegőben olyan sűrűn gomolygott a szivarfüst, hogy egy betévedő tüdőbajos ember bizonyosan holtan esett volna össze tőle. A játékbarlangban a whist volt a menő, ám Mortimer nemrégiben meghonosította itt az amerikai pókert. Egy évet dolgozott Amerikában, akkor tanult meg pókerezni, és nagyon jól játszott - könnyedén szabadította meg több ezer fonttól a Mayfair ifjú arisztokratáit. A főnemesi sarjak mégis szívesen jöttek el hozzá, hogy megtanulják az új játékot. Ezt a játszmát tizenegyen kezdték, s egymás után szálltak ki a fiatalemberek, míg végül már csak Daniel és Mortimer játszott."