Maestra [antikvár]

ElőszóA parketta fölött ruhaszegélyek lengtek cipősarkak vérmes kopogtatásának kíséretére. Átvágtunk a folyosón egy szárnyas ajtóhoz, a kiszűrődő halk morajból tudni lehetett, hogy a férfiak már bent vannak. A szobát gyertyák világították meg, díványok és alacsony étkezőszékek fogtak közre apró asztalokat. A várakozó férfiak vastag, fekete szaténpizsamát viseltek mentezsinóros pizsamakabáttal. Az arany ragyogása a keményített ingekkel szemben igen furcsa hatást eredményezett. Időnként egy nehéz mandzsettagomb vagy egy karcsú karóra aranyszínűén csillant a gyertyafényben, hímzett monogram hullámzott egy rikító selyem zsebkendő alján. Ostobának, mesterkéltnek hatott volna, ha nem ennyire tökéletesek a részletek, de így hipnózisban éreztem magamat, a szívem lassan, szinte mély, férfias tónusban dörömbölt a mellkasomon. Yvette-et éppen elvezette egy férfi, aki pávatollat tűzött a mandzsettájába - felnéztem, és egy másik férfi tartott felém, gardénia volt a hajtókáján, akárcsak az enyémen.- Tehát így működik?