Satyricon [antikvár]

A szónok-Tán nem a fúria torz dühe rángatgatja az ocsmányiskolábanszónokokat, kik ilyen szócséplő módra beszélnek?Nézzétek vérző sebeim, hegeim, hiszen ezt mind értetek és a szabadságért kaptam! S a szemem, jaj, értetek áldoztam! Kijelölt vezetőm nem akad, ki végre a gyermekeimhez visz? Roggyant, pipa lábam testem meg nem bírja! Derék dolog ez, de koránt sem szolgál ösvényként, hogy a rétor a célba bicegjen! Mit tanul ebből egy i^ú? Most a dagály kora tombol. Szócséplés meg kákacsomó-keresés, csupa szólam. Mennyi ripacs gesztus, nyűtt, álbölcs fejtegetések! Hogyha kiáll a tanítvány végre a fórum elé, úgy érzi magát, mint hogyha a Marson járna szegényke. Mit mondhatnék: elhülyülést hoz az iskola, mást nem! Semmi gyakorlatias, mindent csak a színpad irányít! Itt a bilincsviselő, tengermelléki kalózsors, míg ott egy apagyilkosságra parancsot adó, torz zsarnok tárul eléd, s roppant vita tárgya leend, hogy három vagy négy szűzlányt áldozzunk-e, ha járvány gyötri a várost! Mézzel kenve a mondatok ezre, izzadságszagtól bűzlik mégis, ha beszélnek, mákony a szó maga és csak bódítószer a téma. Hát ez a langy anyatej milyen ízléssé lesz a testben? Konyhaszagot szagolókjó illata lenne a párja.11