TestVÉR 2. [antikvár]

f.fcjppc^ HANNAH Arra ébredek, hogy egész testemben reszketek, dideregve kuporodom össze a matracon. Bágyadtan nyitom ki a szemem, és amint meglátom az üres helyet magam mellett, azonnal elszorul a torkom. Egyedül vagyok a régi ágyamban, a maminál. Jamie nincs velem, hogy melegítsen, és mivel a takarót is sikerült alvás közben lerúgnom magamról, most elgémberedett tagokkal nyúlok utána, hogy magamra húzzam. A hátamra fordulok, és a plafont bámulva próbálom felidézni, hogy milyen nap van. Szerda. Ezek szerint már csak három magányos éjszaka, és újra együtt leszünk - bíztatom magam, de aztán hamar rám tör a csüggedtség. Megmarkolom a takaró sarkát, és sóhajtva a fejemre húzom. Ekkor a homlokomhoz hűvös tárgy nyomódik, az érintés kiránt a melankóliából. A jegygyűrűm köve. A gyűrűé, amit jamie hetekig hordozott a nadrágzsebében, mielőtt elérkezettnek látta a pillanatot, hogy az ujjamra húzza. A didergést azonnal forró borzongás váltja fel bennem, amikor felidézem az eljegyzésünk meglehetősen rendhagyó, de annál szenvedélyesebb módját. Mi tagadás, jamie-nek megvannak a maga sajátos, senki máséhoz nem hasonlítható módszerei mindenben, amit csak tesz. Tipikusan jamie-s dolgok, amiktől függővé váltam az utóbbi időben, és amiknek a hiánya most átkozottul gyötör. És nem kizárólag az érzéki dolgokra gondolok, bár az igazság az, hogy ez a nem mindennapi férfi olyan izgalmas, erotikus világ kapuját nyitotta meg előttem, aminek a létezéséről még csak nem is álmodtam előtte. A szerelme irántam, a buja érzéki energia, ami árad belőle, ha együtt vagyunk, engem is felszabadított, és igazi nővé tett. De ott vannak azok az imádnivaló kis tikkjei is, amik régen összezavartak, és idegesítettek, mostanra pedig megtanultam értékelni, sőt szeretni őket. Zabálnivaló, ahogy ezred milliméter pontossággal