Ungvár-Németi Tóth László versei [antikvár]

Ficzkónak rólam vagy rúlam írott verseibó'l:A SENGE SZERELEM.Melly vígan folya életem, Míg a Cyprisz arany-veszszeje bír vala! Most a szent ligetek közöttrIvám a szerelem csókjait, a finomNectárt, Édesem ajkain; Vagy a rósa-bokor, s a violák körűiSzívám ámbra-lehelletét. Majd ollykor, ha talám dolgai késlelék,Vagy repkény-lugasom megett Sirám, gerliczeként, árva fejem baját,Vagy a zöld cser alól lesém, Honnan, s merre lehet jönnie. MindenüttA szép s a gyönyörű alak Játszott volt szemeim s Phantasiám előtt.Öleltem, ha jelen vala, S öleltem, ha talán nem vala is jelen.Enyém volt az Elysium Minden bája, enyém volt az egész világMinden kincse. Nekem hozák A myrrhát s aloét a Pyrenéumi Rév-parton ki kötött hajók, S nékem füstölte a boldog Arábia. -Alom volt az egész dolog! Álom, mellyet az ész, s a komor értelemKetté vága. Fel ébredek, S ímhol nincsen öröm, nincsen Elysium.