A Szegedi Hiradó Karácsonyi Könyve 1900 [antikvár]

Részlet a könyvből: Parasztbáró. Alkonyat felé csöndes szellő kerekedett s ez szétverte a szürke borulatot. A felhők foszlányokra szakadoztak, a nap kisütött, a levegő tele volt a záportól felfrissült erdő puha illatával. A lombok között vidám madárdal hangzott, a tölgyek levelein csillogó gyöngyszemek gyanánt ragyogtak a kövér esőcseppek. Fenségesen szép volt az erdő... Valami elragadó bűvösség terjengett benne. Illat, szín, káprázat és varázs... A félhomályt bent az összeboruló lombok alatt, a levelek közt beszűrődő esti pir iparkodott megtörni s ez az erőtlen, bíborszerű fény arany zománczot vont a tölgyfák erős, hatalmas törzseire.