Bővebb ismertető
Képzeletbeli miniszterek.
Közel egy negyedszázada szántom már a fehér „kutyanyelveket" mint iró és mint hírlapíró. Nem birom magamat egészen odaadni az egyiknek. Ugy vagyok, mint Apaffy Mihály, kinek kétféle imádságos könyve volt s ha azt látta, hogy siket füleknek beszélt fölfelé az egyikből, a másik vasárnap elővette a másikat.
De vagyunk igy többen, az a baj, hogy sokan, egyszer irók, máskor újságírók. Egy része kedvtöltésből, de leginkább azért, mert az egyik czivillista nem elegendő. Pedig a két foglalkozás közt nagy a külömbség.
Az iró a halhatatlanságnak dolgozik, a hírlapíró a holnapi napnak, de a holnapi nap bizonyos, a halhatatlanság bizonytalan. Az iró kétségkívül souverain a fantázia birodalmában s alakjai sorsát maga intézi, megházasítja vagy lefejezteti őket, a mint neki tetszik, hatalma nagyobb az angol parlamenténál, mert ő fiúból is csinálhat leányt, a hirlapiró ellenben a való életben dolgozik, üti vagy emeli az élő embereket, de egész korlátlanul még se bir a sorsukkal, mert a legmaróbb czikk se töri el a csontját senkinek.