kategória
szerző
cím
sorozat
betöltés...
kiadó
betöltés...
ISBN
évszám
ár
-
leírás
Előrendelhető
A mezők bármelyike illeszkedjen
A mezők mind illeszkedjen
![Fekete István - Kincskereső 1980. szeptember [antikvár]](https://lira.erbacdn.net/upload/M_28/rek1/295/4289295.jpg "Fekete István - Kincskereső 1980. szeptember [antikvár]")
Kincskereső 1980. szeptember [antikvár]
Fekete István, Herbszt Zoltán, Jack London, Janikovszky Éva, Karinthy Frigyes, Lengyel Dénes, Moldova György, Nagy Gáspár, Oravecz Imre, Réber László, Rónaszegi Miklós, Szabó József, Tamási Áron, Tótfalusi István
online ár:
Webáruházunkban a termékek mellett feltüntetett fekete színű online ár csak internetes megrendelés esetén érvényes.
960 Ft
Részletesen erről a termékről
Termékadatok
Cím: Kincskereső 1980. szeptember [antikvár]
Szerző:
Fekete István
,
Herbszt Zoltán
,
Jack London
,
Janikovszky Éva
,
Karinthy Frigyes
,
Lengyel Dénes
,
Moldova György
,
Nagy Gáspár
,
Oravecz Imre
,
Réber László
,
Rónaszegi Miklós
,
Szabó József
,
Tamási Áron
Tótfalusi István
Kötés: Tűzött kötés
Méret: 170 mm x 240 mm
Fekete István József Attila-díjas magyar író, számos regény, ifjúsági könyv és állattörténet írója. Barátjával, Csathó Kálmánnal együtt az „erdész-vadász irodalom” egyik legismertebb művelője. Jókai mellett minden idők legolvasottabb magyar írója. 2002 decemberéig legalább 8 700 000 példányban adták ki műveit magyar nyelven. Külföldön tíz nyelven, 12 országban, 45 kiadásban jelentek meg könyvei.
Jack London (John Griffith Chaney), (San Francisco, Kalifornia, 1876. január 12. – Glenn Ellen, Kalifornia, 1916. november 22.) amerikai író, elbeszélő.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
Jack London az egyik első világirodalmi rangú amerikai író, népszerűsége mind a mai napig töretlen. Az emberi társadalom megreformálásáért küzdött, legkedvesebb szereplői vakmerő kalandorok, „éneklő” és „beszélő” kutyák, legkedvesebb színterei az erdő és a tenger voltak.
Apja vándor asztrológus volt, annak törvénytelen gyerekeként jött a világra. Röviddel születése után anyja feleségül ment John Londonhoz. Gyermekévei mély nyomorban, kemény munkával és szenvedélyes olvasással teltek.Már 13 évesen napi 12-18 órát dolgozott a konzervgyárban, s gyakorlatilag ő tartotta el családját. Menekülést keresve ebből a robotéletmódból, régi dajkájától, Virginia Prentiss-től kért kölcsön, s a kölcsönpénzből bárkát vett, amivel osztrigakalóznak csapott fel. Igencsak veszélyes életmód volt ez, ugyanis az osztrigaőrök nemegyszer a kalózok után lőttek. Ebből a korszakból kezdődött ismerkedése „John Barleycornnal” (avagy az alkohollal), ahogy azt az Alkoholmámorban (korábban magyarul Sárga Sátán címmel jelent meg, az eredeti angol cím John Barleycorn) című művében olvashatjuk.
1893-ban elszegődött egy fókavadász hajóra, amely egész Japánig elment, s itt 17 évesen kiverekedte, hogy egyenrangúnak tekintsék a többi matrózzal.
Miután visszatért Amerikába, alkalmi munkákkal próbálkozott, például szenet talicskázott egy vasútállomáson, de megunta, majd felcsapott hobónak Kelly hadseregében, s csavargásért 30 napig börtönbe is került. Kalandjait az Országúton című regényében örökíti meg.
Majd visszatért Oaklandbe, ahol lázas tanulásba kezdett, mint azt önéletrajzi regényében, a Martin Edenben olvashatjuk. Napi 19 órát tanult, alig evett és keveset aludt, végül sikeresen leérettségizett, fél évet járt egyetemre is, majd anyagi okok miatt elszegődött mosodai munkásnak, ahol ő is elkapta az aranylázt, és Klondike-ba utazott sógora, James Shepard társaságában. Aranyat nem talált, de itt szerzett tapasztalatai alapján írta meg későbbi világhírű műveit. Ezért nagy árat fizetett, skorbut alakult ki nála, ami miatt négy fogát elveszítette, s valószínűleg későbbi betegségei is részben innen eredtek. Sokat utazott, volt haditudósító is az orosz–japán fronton.
A tőle megszokott elszántsággal próbált meg írni és publikálni, s kezdett felívelni írói karriere, majd rendeződni anyagilag is az élete.1900. április 7-én elvette Bessie Maddernt, nem szerelemből, hanem egyfajta ragaszkodásból, s mert meg volt győződve róla, hogy életerős gyerekeik lesznek. Két gyerekük született, Joan es Bessie. 1903-ban értesítette Bessie-t, hogy elhagyja, 1904-ben törvényesen is elváltak. 1905-ben elvette Charmian Kittredge-t.
Élete vége fele újra gazdasági válságba jutott, a farmja csődbe ment, alkoholizmusa és vesebetegségei legyengítették, míg végül morfiumtúladagolásban halt meg 1916. november 22-én.
A The Son of the Wolf (1900, magyarul Északi Odüsszeia címen jelent meg 1975-ben) című novelláskötete volt az, amely óriási sikert és világhírnevet szerzett neki. Mintegy ötven könyvet írt, amelyek hamar megjelentek más nyelveken is.
Janikovszky Éva (született Kucses Éva) (Szeged, 1926. április 23. – Budapest, 2003. július 14.) író, költő, szerkesztő, Kossuth-díjas gyermek- és ifjúsági könyvek írója.
1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult. Ezt később, 1948-1950 között kiegészítette az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett.
Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. 1960-ban, a Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. Az évtized végére országszerte ismert lett.
1952 októberében kötött házasságot Dr. Janikovszky Béla orvossal, akitől 1955-ben született János nevű fia.
Művei:
1957 – Csip-Csup (Kispál Éva néven)
1960 – Szalmaláng (regény)
1962 – Aranyeső (regény)
1962 - Te is tudod?
1965 – Ha én felnőtt volnék
1966 – Akár hiszed, akár nem
1967 – Jó nekem
1968 – Felelj szépen, ha kérdeznek
1969 – Bertalan és Barnabás
1970 – Málnaszörp és szalmaszál
1972 – Velem mindig történik valami
1974 – Kire ütött ez a gyerek?
1975 – Már óvodás vagyok
1976 – A nagy zuhé
1978 – A lemez két oldala (felnőtteknek)
1978 – Már megint
1980 – Az úgy volt…
1983 – Már iskolás vagyok
1983 – Örülj, hogy fiú! (felnőtteknek)
1983 - Örülj, hogy lány! (felnőtteknek)
1985 – A Hét bőr
1991 – My Own Budapest Guide, Mit mir in Budapest (ifjúsági útikönyv)
1997 – Felnőtteknek írtam
1998 – Mosolyogni tessék! (felnőtteknek)
1999 – Cvikkedli
2000 – Ájlávjú (felnőtteknek)
2001 – De szép ez az élet! (felnőtteknek)
2002 – Ráadás (felnőtteknek)
Díjai:
1973 Deutscher Jugendbuchpreis: német nyelvterületen a Ha én felnőtt volnék c. műve lett az Év Gyerekkönyve
1977 József Attila-díj
1979 Ifjúsági díj
1979 Állami Ifjúsági Díj
1985 SZOT-díj
1986 Gyermekekért díj
1988 Mosolyrend Lovagjává választják (Lengyelország)
1990 Greve-díj
1993 Budapestért díj
1994 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díja
1996 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
2001 Móra-díj
2002 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
2002 Szent Imre-díj
2003 Kossuth-díj
1944–1948 között a Szegedi Tudományegyetemen filozófia, néprajz, magyar és német szakon tanult. Ezt később, 1948-1950 között kiegészítette az Eötvös Loránd Tudományegyetem filozófia, pszichológia és politikai gazdaságtan szakokkal. 1950-ben tanári oklevelet szerzett.
Első kötetét 1957-ben adták ki; ezt Kispál Évaként jegyezte. A könyvet 32 további követte, amelyek összesen 35 nyelven jelentek meg. Témájuk a felnőtt-gyermek kapcsolat, sajátosan mindennapi élményeivel és konfliktusaival. Írt filmforgatókönyvet, dolgozott hetilapoknak, folyóiratoknak, gyakran szerepelt a televízióban, rádióban. Több könyvéből készült rajzfilm, több gyermekeknek szóló tévéjátékát sugározták. 1960-ban, a Szalmaláng című regényén szerepelt először a Janikovszky Éva név. Az évtized végére országszerte ismert lett.
1952 októberében kötött házasságot Dr. Janikovszky Béla orvossal, akitől 1955-ben született János nevű fia.
Művei:
1957 – Csip-Csup (Kispál Éva néven)
1960 – Szalmaláng (regény)
1962 – Aranyeső (regény)
1962 - Te is tudod?
1965 – Ha én felnőtt volnék
1966 – Akár hiszed, akár nem
1967 – Jó nekem
1968 – Felelj szépen, ha kérdeznek
1969 – Bertalan és Barnabás
1970 – Málnaszörp és szalmaszál
1972 – Velem mindig történik valami
1974 – Kire ütött ez a gyerek?
1975 – Már óvodás vagyok
1976 – A nagy zuhé
1978 – A lemez két oldala (felnőtteknek)
1978 – Már megint
1980 – Az úgy volt…
1983 – Már iskolás vagyok
1983 – Örülj, hogy fiú! (felnőtteknek)
1983 - Örülj, hogy lány! (felnőtteknek)
1985 – A Hét bőr
1991 – My Own Budapest Guide, Mit mir in Budapest (ifjúsági útikönyv)
1997 – Felnőtteknek írtam
1998 – Mosolyogni tessék! (felnőtteknek)
1999 – Cvikkedli
2000 – Ájlávjú (felnőtteknek)
2001 – De szép ez az élet! (felnőtteknek)
2002 – Ráadás (felnőtteknek)
Díjai:
1973 Deutscher Jugendbuchpreis: német nyelvterületen a Ha én felnőtt volnék c. műve lett az Év Gyerekkönyve
1977 József Attila-díj
1979 Ifjúsági díj
1979 Állami Ifjúsági Díj
1985 SZOT-díj
1986 Gyermekekért díj
1988 Mosolyrend Lovagjává választják (Lengyelország)
1990 Greve-díj
1993 Budapestért díj
1994 Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének gyermekirodalmi díja
1996 A Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje
2001 Móra-díj
2002 A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
2002 Szent Imre-díj
2003 Kossuth-díj
Karinthy Frigyes (teljes nevén: Karinthy Frigyes Ernő, Budapest, 1887. június 25. – Siófok, 1938. augusztus 29.)
Magyar író, költő, műfordító. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse. Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án evangélikus hitre tért át feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri német evangélikus egyház lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát, Mária Katalint, Frigyest és Józsefet. Édesanyja, Engel Karolina (1850–1895) halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.1905-ben tett érettségi vizsgát, majd utána matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhíres lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
Karinthy 1932-től a Magyar Országos Eszperantó Egyesület (1911-1951) elnöke volt.1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták.1936. május 5-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Magyar író, költő, műfordító. Karinthi Ada festő és illusztrátor öccse. Édesapja Karinthi József (1846–1921) művelt tisztviselő, a Magyar Filozófiai Társaság alapító tagja. Családneve eredetileg Kohn volt, amit 1874-ben magyarosított Karinthira. 1886. január 3-án evangélikus hitre tért át feleségével és négy leánygyermekével, Elzával, Adával, Gizivel és Emiliával együtt. Doleschall Sándor, a Deák téri német evangélikus egyház lelkésze keresztelte meg őket, akárcsak később született gyermekeiket, Mariskát, Mária Katalint, Frigyest és Józsefet. Édesanyja, Engel Karolina (1850–1895) halála után apjuk egyedül nevelte a hat életben maradt gyermeket.
A Markó utcai főreál gimnáziumban végezte tanulmányait.1898 és 1900 között kezdett írni: színműveket, kalandos történeteket, verses meséket, emellett naplót vezetett. Mintegy ezer versét, 10-15 nagyobb zsengéjét, iskolai bukása miatt apja elégette. Tizenöt éves volt, amikor a Magyar Képes Világ folytatásokban közölte a Nászutazás a Föld középpontján keresztül című regényét.1905-ben tett érettségi vizsgát, majd utána matematika-fizika szakon, a bölcsészkaron és a sebészeten is hallgatott egyetemi előadásokat. Noha diplomát soha sem szerzett, egész életében élénk érdeklődéssel és feltétlen tisztelettel fordult a tudományok felé.
1906-ban Az Újság munkatársa lett. Ebből az időből ered legendás barátsága Kosztolányi Dezsővel. A következő években sorra jelentek meg novellái, paródiái, humoros írásai a különböző budapesti lapokban, de az ismertséget az Így írtok ti című paródiakötete hozta meg számára, 1912-ben.
1914. szeptember 17-én Budapesten, Józsefvárosban vette feleségül Judik Etel színésznőt, aki 1918-ban spanyolnáthában meghalt. Gyermekük Karinthy Gábor költő.1920-ban házasodott össze Böhm Arankával. Gyermekük Karinthy Ferenc (Cini) író.
Mesterének Jonathan Swiftet vallotta; az Utazás Faremidóba és Capillária című regényei a Gulliver ötödik és hatodik utazása alcímet viselik.
1929-es Láncszemek című novellájában megalapozza a hat lépés távolság elméletét, mely később világhíres lett, főként a vele foglalkozó tudósok és művészek által.
Karinthy 1932-től a Magyar Országos Eszperantó Egyesület (1911-1951) elnöke volt.1935-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták.1936. május 5-én agydaganattal műtötte meg Stockholmban Herbert Olivecrona. A betegségével kapcsolatos élményeiről és gondolatairól írta Utazás a koponyám körül című regényét.
1938. augusztus 29-én Siófokon agyvérzésben meghalt. Sírja a Kerepesi úti temetőben található.
Moldova György születési nevén Reif György (Budapest, 1934. március 12. –) Kossuth-díjas, Karinthy-gyűrűs, Prima Primissima díjas és kétszeres József Attila-díjas magyar író, a Digitális Irodalmi Akadémia alapító tagja. A legolvasottabb kortárs magyar író. Legfőképpen a riport és a szatíra műfajában alkot.
Reif Sándor és Berkovics Mária zsidó szülők gyermeke. A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.
1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az „Életműsorozat” kiadását. 2009. március 12-én 75. születésnapja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban dedikált.
Díjai
•SZOT-díj (1967)
•József Attila-díj (1973, 1978)
•Karinthy-gyűrű (1981)
•Kossuth-díj (1983)
•Nagy Lajos-díj (1993)
•Maecenas-díj (1994)
•MSZOSZ-díj (1995)
•Demény Pál-emlékérem (1995)
•Kollektív Pulitzer-díj (2000)
•Közbiztonsági Díj arany fokozat
•Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas)
•bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj
•Prima Primissima díj (2010)
Reif Sándor és Berkovics Mária zsidó szülők gyermeke. A „Moldova” nevet 1955-ben választotta magának, amikor első írása nyomtatásban megjelent. A nyilas uralom alatt 1944. november 29-én Vajna Gábor belügyminiszter rendelete a budapesti gettó felállításáról rendelkezett, ezért családjával együtt a budapesti gettóba deportálták, ott érte meg a háború végét. A Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturgia szakára járt négy évet, többek között Csurka Istvánnal egy évfolyamba. A főiskola után fizikai munkát (kazánszerelő) végzett, valamint tanulmányait is megszakította több hónapra a komlói szénbányában végzett munkával.
Filmírással hosszabb ideig foglalkozott, ennek eredménye volt többek között az 1959-ben megjelent „Szerelemcsütörtök”. Zenés bohózatát, a „Légy szíves Jeromos”-t 1962-ben vitték színre a Petőfi Színházban.
Novellái 1955 óta jelennek meg irodalmi folyóiratokban, antológiákban. Több mint 70 könyv szerzője, az „Idegen bajnok” 1963-ban jelent meg; irodalmi élete csúcsának a „Negyven prédikátor” (1973) és a „Ha jönne az angyal…” (1998) regényeit tartja. Saját véleménye szerint: „Rossz könyvem van, de hazug, tisztességtelen nincsen.”
1989 óta a Hócipőben is több alkalommal jelentkezett sorozataival.
1990-től három évig a Magyar Hírlap külső munkatársa volt, hetente jelentek meg írásai.
Írásaira jellemző a mindennapi élet központi problémáinak, kérdéseinek felvetése, cselekményesség, magányos, „mindennapi hősök” szerepeltetése. Fontos szerepe volt a világháború utáni magyar szociográfia megteremtésében (Magyarország felfedezése-sorozat), valós problémákkal foglalkozó riportkönyvei országosan ismertté tették nevét (Tisztelet Komlónak, Akit a mozdony füstje megcsapott…, A szent tehén).
2007-ben az URBIS kiadó megkezdte az „Életműsorozat” kiadását. 2009. március 12-én 75. születésnapja alkalmából az Uránia Nemzeti Filmszínházban dedikált.
Díjai
•SZOT-díj (1967)
•József Attila-díj (1973, 1978)
•Karinthy-gyűrű (1981)
•Kossuth-díj (1983)
•Nagy Lajos-díj (1993)
•Maecenas-díj (1994)
•MSZOSZ-díj (1995)
•Demény Pál-emlékérem (1995)
•Kollektív Pulitzer-díj (2000)
•Közbiztonsági Díj arany fokozat
•Aranysíp kitüntetés (mint tiszteletbeli vasutas)
•bolgár Hitar Petar nemzetközi szatíradíj
•Prima Primissima díj (2010)
A Heves megyei Szajlán született 1943-ban. Jelenleg is ott él. Költő, író, műfordító. A kortárs magyar költészet egyik legnagyobb megújítója.
Fontosabb díjak
Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015), Aegon Művészeti Díj Távozó fa című kötetéért (2016)
Fontosabb díjak
Pásztor Béla-díj (1970), Kassák-díj (1972), Alföld-díj (1981, 1997), Füst Milán-díj (1985), DAAD-ösztöndíj (1988), Örley-díj (1988), A Jövő Irodalmáért-jutalom (1988), József Attila-díj (1989 – nem vette át), Weöres Sándor-díj (1996), az Év Könyve-jutalom (1997), a Szépírók Társaságának díja (2001), MAOE Alkotói Nagydíj (2002), Kossuth-díj (2003) Artisjus-díj (2008), Príma-díj (2015), Aegon Művészeti Díj Távozó fa című kötetéért (2016)
Tótfalusi István
Tótfalusi István (1936–2020) író, nyelvész, műfordító.
Fontosabb díjai
A Svéd Irodalmi Alap díja (1995), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1996), József Attila-díj (1997), Füst Milán-díj (2014), Wessely László-díj (2015).
Tótfalusi István (1936–2020) író, nyelvész, műfordító.
Fontosabb díjai
A Svéd Irodalmi Alap díja (1995), Magyar Köztársasági Arany Érdemkereszt (1996), József Attila-díj (1997), Füst Milán-díj (2014), Wessely László-díj (2015).
Új vásárló vagyok!
új vásárlóval indíthatsz rendelést............