Otthon 1901. [antikvár]

Részlet az augusztusi számból: Junius esti hét óra van. A chilkowi állomástól éppen most érkezett nyaralók egész tömegé halad, legnagyobbrészt családapák, a villatelep felé. Valamennyinél csomagok, táskák és dobozok egész tömege látható. Valamennyi éhes, kimerült és bosszús, mintha nem nekik sütne a nap, nem nekik zöldülne a fü. Közöttük van Matvejevics Saikin Pál kerületi biró is, egy könnyedén járó, hajlott férfiú, olcsó nyári ruha van rajta. Izzad, egészen vörös és rosszkedvű. - Pardon, ön ugy-e bár minden nap falura utazik ? kérdi egy másik nyaraló. - Nem; nem minden nap, - feleli Saikin mogorván. - Fiu és asszony itt laknak, én hetenként kétszer jövök ki. Nincs időm minden nap utazni, azután pénzem sincs. - Ez már igaz! Drága ! - sóhajt az előbbi, meggypiros nadrágos ur. - A várostól a pályaudvarig nem lehet szaladni, az ember kocsit vesz. Ez a jegygyel együtt már 42 kopek...