Rubicon 1996/1-10. [antikvár]

interjú engel pállal Valószínűleg sokan vannak, akikben homályos kép él arról, hogy politikai berendezkedését tekintve a Szent István- vagy Nagy Lajos-kori Magyarország miben különbözött a modern Magyarországtól. Államnak szoktuk azt is nevezni, középkori államról is szokás beszélni. Milyen különbséget lát a történész, Engel Pál? Valóban, sokan zaVarba kerülnének, ha meg kellene határozniuk, hogy mi a különbség a középkori és a mai állam között, azonkívül hogy az előbbi királyság, ez utóbbi meg köztársaság. Tankönyveink és a történeti szakmunkák is - eléggé el nem ítélhető módon - államról szoktak beszélni a sumérok és a korai egyiptomiak óta, megfeledkezve ezzel nagyon lényeges változásokról, amelyek a politikai rendszerek fejlődésében végbementek. Van ugyanis egy hatalmas választóvonal valamikor az lijkor kezdetén, a 17. század körül, amikor létrejön a tulajdonképpeni állam, vagyis az, amit ma értünk alatta. Ekkor alakul ki az elképzelés arról, hogy milyen az ideális politikai rendszer, s elAez igazodik a politikai gyakoriat is. Ez a modem politikai szervezet először Hollandiában jött létre, s az állam szó is a hollandok révén került be a nemzetközi jogi terminológiába. Tehát a középkorban még szavunk sem volt rá, hazánkban a nyelvújítók alkották meg az 1800-as évek elején a latin status és a német Staat szó magyarításaként az államot. A fogalom használata akkor vált igazán elterjedtté, amikor az európai abszolút monarchiák élére olyan uralkodók kerültek, mint például Magyarországon Mária Terézia, majd 11. József, akik elfogadták a modem államtan legfontosabb tanítását, miszerint az uralkodónak az ország közjava érdekében kell tevékenykednie, és az, ami fölött uralkodik, semmilyen értelemben nem az ő tulajdona. A modem államfogalom a forradalmak korában jött létre. A leglényegesebb lépés a francia forradalom idején történt, araikor eltörölték a monarchiát, és megszületett az az elgondolás, hogy az a francia nemzet állama, amelynek tagjai az állara polgárai, akik jogilag valamennyien egyenlők. Az állam voltaképpen az 6 államuk, amelynek az a feladata, hogy a közjót szol- A középkori Magyar Királyság intézménye gálja. Végül is ezen az elképzelésen nyugszik a modem állam - még ha az ember nem is érzi pontosan így nap mint nap -, és ezen alapulnak az intézményei. Ez a fajta állameszme Európában született s az európai kivándorlók által létrehozott Egyesült Államokban valósult meg először kiterjedt formában. S ha végigtekintünk a történelmen, akkor azt látjuk, hogy a fáraóktól kezdve Szent Istvánon át egészen az újkorig teljesen másfajta politikai berendezkedésekkel találkozunk, amelyek, noha nagyon sok mindenben különböznek egymástól, alapvetően mégis a modem államtól különböznek a leginkább. Ezek a politikai rendszerek ugyanis az uralkodó s az uralkodó dinasztiájának uralmi rendszerei voltak. Úgy fogták fel őket, mint egy uralkodóház vagy egy uralkodó személy tulajdonát, amely fölött szabadon rendelkezik, és amely-lyel kapcsolatban lehetnek ugyan, de nem szükségképpen vannak kötelességei. Az a gondolat fel sem merült, hogy egy császár, király, kalifa vagy szultán valamiféle közjót szolgáljon. Két jelentős történelmi kivétel van: az ókori Athénban és Rómában fogalmazódott meg, hogy létezik egy polgári közösség, amelynek közügyei vannak, és amelyet erre hivatott magisztrátusok a köz érdekében irányítanak. A latin res publica - közügy - szó a modem nyelvekben a köztársaságnak lett a névadója. A görög és római berendezkedés, noha hosszú ideig létezett és óriási hatása volt, végeredményben epizódnak számít, mert utána a népvándorlás korának barbár keresztény királyságai újból teljesen más alapon szerveződtek. A magyar államiság kezdetei Szent István nevéhez köthetők; joggal vetődik fel a kérdés, hogy ha nem állam, akkor voltaképp mi jött létre? Ezt a latin terminológiában regiiimmak nevezték, amely a latin re.v - király - szóból számiazik, és voltaképpen királyságot akar jelenteni, de magyarra ugyanolyan jól fordítható az ország szóval is. Az ország voltaképpen „ úrság", uraság, tehát egy úrnak az országa, tartománya, vagyis ami fölött egy úr uralkodik. A regnum egy olyan országot. „úrságol" jelöl, amelynek az ura a király. Szent István és utódai, az Árpádok nem azért uralkodtak, hogy a közjót segítsék elő, hanem mert - Isten kegyelméből - ez az 6 országuk, az ő „mlajdonuk" volt. Mert Isten úgy látta jónak, hogy Szent Istvánnak koronát küldessen, őt királlyá koronáztassa, és utódai ezt a koronát viseljék - az Árpádok nagyobb dicsőségére, de semmiképp sem a közjó érdekében. A koronázás tehát már a legelső pillanattól kezdve nagyon lényeges mozzanata az országalapításnak. Nem is képzelhető el az országalapítás korona nélkül. Magyarország azáltal vált többé egy pogány fejedelemségnél, hogy István királlyá koronáztatta magát. Ezt az államiságot a korona mint tárgy fejezte ki. Attól kezdve - mint szerte Európában máshol is - a korona volt a királynak és a királyságnak a jelképe. Ez a korona keresztény korona volt, a koronázással a magyar király és az ő regnuma, az ő országa, a magyar királyság a keresztény országok közösségének lett a része. Keresztény volt ez a királyság abban az értelemben is, hogy a koronázás és általa az ország megteremtése üdvös cselekedetnek számított, hiszen ez tette lehetővé a keresztény vallás uralomra jutását és uralmának megőrzését. A keresztény királynak voltak olyan kötelességei, amelyek - nagyon távoh-ól - emlékeztetnek a közjó fogalmára. Fenn kellett tartania az üdvözülés érdekében - minden alattvalója és saját üdvözülése érdekében - a keresztény egyház uralmát, tehát vigyáznia kellen papjaira és azok vagyonára, püspökeire és azok hatalmára. Ennek következtében a koronázás egyben egyházi aktus volt, amit mindvégig a magyar történelemben az esztergomi érsek hajtott végre, ha éppen volt ilyen; ha nem, akkor egy másik magas rangú főpap. A királyt nem egyszerűen az ország urává avatták, hanem az ország keresztény királyává, aki a világi alattvalók ura, s egyben az egyháziak védelmezője lett. Mire az Arpád-ház 1301-ben kihalt, a királyság szilárdan intézményesült. Ez egy rettentő fontos dolog, nem is tudjuk, mennyire fontos, tudniillik egyáltalán nem volt természetes. A királyságnak ez a fajta intézményesülése csak a latin rítusú, tehát a római kereszténységhez tartozó Európában